Rókablog kitudjahányadik rész
Fürge rókalábak, surranó kis árnyak, hipp-hopp, ... hát igen, bizony jött Vuk! Mégpedig ma reggel, amikor gyanútlanul ballagtam az állomás felé és egyszercsak előttem 3-4 méterre az útpadka melletti bozótból kiugrott valami. Az első pillanatban azt hittem, egy vörös macska, de aztán megtorpant, rámnézett és rögtön világos lett számomra, hogy ez bizony egy kölyökróka. Nem is annyira kicsi, olyan jól megtermett macska méretű, szóval, jó néhány hete világrajöhetett már. És gondolom, nincs is egyedül, mert ha jól tudom, a róka általában nem egyet fial, hanem többet. Hát ezért tűnt annyira soványnak hetekkel ezelőtt az a felnőtt róka, a kölykök akkor még nyilván olyan kicsik voltak, hogy a szoptatás kivette minden energiáját.
Szegény vakarcs úgy megijedt, amikor meglátott, hogy fejvesztve süvített vissza a bozótba. Eszerint valahol ott a töltés oldalában lehet a fészkük, a rókalyuk, már amennyiben hagyományos módon alkotta meg otthonukat a rókamama.
Sajnos, egész nap távol voltam és mire hazaértem, már elmúlt mindenféle hivatal nyitvatartási ideje, de holnap feltárcsázom a Herman Ottót (na nem őt, hanem a róla elnevezett állatvédőket, annál is inkább, mert kikutattam, hogy van megyei szervezetük is fehérvári székhellyel). És azt hiszem, ezzel egyidőben értesíteni fogom a helybéli önkormányzatot is az örvendetes szaporulatról. Nem mintha cselekednének valamit, ha már eddig ugyebár, semmit sem tettek azon kívül, hogy B. úr, akit kiküldtek a feladat elvégzésére, tehetetlenül széttárta a kezét, dehát azért mégis, tudjanak róla. Mondjuk, megalapíthatnának egy kis állatkertet és ez a rókacsalád lenne a kezdő csapat. Állatkertünk még úgysincs. Van mindenünk, ajjaj, van focicsapat, teniszpálya, hamarosan lesz lakópark és golfpálya is, de állatkertünk még nincs, hát itt az alkalom. Rókák már vannak, marha is akad bőven, ha jól körülnézünk, a többi meg jön magától, fantázia kérdése az egész.
Persze, az állatkertet nem fogom mondani N. V-nénak, akit majd felhívok, mert az állatkert csak vicc, én pedig elég mérges leszek addigra, azt hiszem.
Fürge rókalábak, surranó kis árnyak, hipp-hopp, ... hát igen, bizony jött Vuk! Mégpedig ma reggel, amikor gyanútlanul ballagtam az állomás felé és egyszercsak előttem 3-4 méterre az útpadka melletti bozótból kiugrott valami. Az első pillanatban azt hittem, egy vörös macska, de aztán megtorpant, rámnézett és rögtön világos lett számomra, hogy ez bizony egy kölyökróka. Nem is annyira kicsi, olyan jól megtermett macska méretű, szóval, jó néhány hete világrajöhetett már. És gondolom, nincs is egyedül, mert ha jól tudom, a róka általában nem egyet fial, hanem többet. Hát ezért tűnt annyira soványnak hetekkel ezelőtt az a felnőtt róka, a kölykök akkor még nyilván olyan kicsik voltak, hogy a szoptatás kivette minden energiáját.
Szegény vakarcs úgy megijedt, amikor meglátott, hogy fejvesztve süvített vissza a bozótba. Eszerint valahol ott a töltés oldalában lehet a fészkük, a rókalyuk, már amennyiben hagyományos módon alkotta meg otthonukat a rókamama.
Sajnos, egész nap távol voltam és mire hazaértem, már elmúlt mindenféle hivatal nyitvatartási ideje, de holnap feltárcsázom a Herman Ottót (na nem őt, hanem a róla elnevezett állatvédőket, annál is inkább, mert kikutattam, hogy van megyei szervezetük is fehérvári székhellyel). És azt hiszem, ezzel egyidőben értesíteni fogom a helybéli önkormányzatot is az örvendetes szaporulatról. Nem mintha cselekednének valamit, ha már eddig ugyebár, semmit sem tettek azon kívül, hogy B. úr, akit kiküldtek a feladat elvégzésére, tehetetlenül széttárta a kezét, dehát azért mégis, tudjanak róla. Mondjuk, megalapíthatnának egy kis állatkertet és ez a rókacsalád lenne a kezdő csapat. Állatkertünk még úgysincs. Van mindenünk, ajjaj, van focicsapat, teniszpálya, hamarosan lesz lakópark és golfpálya is, de állatkertünk még nincs, hát itt az alkalom. Rókák már vannak, marha is akad bőven, ha jól körülnézünk, a többi meg jön magától, fantázia kérdése az egész.
Persze, az állatkertet nem fogom mondani N. V-nénak, akit majd felhívok, mert az állatkert csak vicc, én pedig elég mérges leszek addigra, azt hiszem.
2 megjegyzés:
bocs, de az utolsó mondaton muszáj volt kuncognom.
mondd csak el, ha már. :))
Mennyivel jobb helyzet, nyolc kiló macska, igaz, az ölemben. :)
Megjegyzés küldése