Visszatérve erre a nyakbaborulásra meg visszavárásra: ezek a dolgok legjobban engem lepnek meg, merthogy én nem voltam egy úgynevezett kedves, simulékony, aranyos kolléga. Aki meg akart ismerni, persze megismerhetett, de keveseket engedtem közel magamhoz. Őszintén szólva nem is nagyon érdekelt, ki kedvel és ki nem, sose volt kényszeres igényem arra, hogy engem mindenki szeressen. És úgy is volt: nem szeretett mindenki. Aztán amióta még nagy pofám is lett - úgy cirka 8-10 éve kezdődött - akkor meg pláne nem szaporodott a rajongóim száma.
Egy szó, mint száz, én csodálkozom legjobban azon, hogy mostanában, amikor már tényleg senkinek nem lehet semmiféle érdeke, hogy nálam jó pontot szerezzen, mindenféle hátsó szándék nélkül, őszintének látszó szeretettel közelednek hozzám azok, akikről egy éve azt hittem, pár hónap alatt elfelejtenek majd. Lehet, hogy az embereknek végül mégsem a puszi-puszis, csacsogó, bólogató, tündibündi kollégák az igazán kedvesek, hanem értékelik a kissé érdes, odamondós, néha (gyakran) mufurc, nem-mindig-társas-lény munkatársakat is? Lehet, és ha így van, akkor mégiscsak van remény.
Egy szó, mint száz, én csodálkozom legjobban azon, hogy mostanában, amikor már tényleg senkinek nem lehet semmiféle érdeke, hogy nálam jó pontot szerezzen, mindenféle hátsó szándék nélkül, őszintének látszó szeretettel közelednek hozzám azok, akikről egy éve azt hittem, pár hónap alatt elfelejtenek majd. Lehet, hogy az embereknek végül mégsem a puszi-puszis, csacsogó, bólogató, tündibündi kollégák az igazán kedvesek, hanem értékelik a kissé érdes, odamondós, néha (gyakran) mufurc, nem-mindig-társas-lény munkatársakat is? Lehet, és ha így van, akkor mégiscsak van remény.
4 megjegyzés:
Engem sem sokan szerett(n)ek a tantestületben. Legutóbb mégis azzal fogadtak páran: "Visszajössz? Gyere vissza!" olyanok, akiktől egyáltalán nem ezt vártam. Azért jólesik az embernek az ilyen :-).
Erre azt mondaná Kacinka, ha most erre járnak, hogy "rossz a rosszal, de még rosszabb nélküle!" :-)
Tyria, kezdesz megismerni :))
Bikficke, engem azért izgat, hogy mitől lettél odamondós. Én a fordítva működök, vesztem el magam...:)
Nem is tudom, azt hiszem, megelégeltem a "jó_kislány_szépen_hallgat_a_békesség_kedvéért" szerepet. Meg aztán akkoriban választottak meg egy érdekvédelmi akármi elnökének és így már kötelességem is volt odamondogatni - bár azt hiszem, itt a "tyúk volt előbb vagy a tojás" tipikus esete forgott fenn, mert nyilván azért szavaztak rám annyian, mert már akkor is látták, hogy kinyitom a számat.
Megjegyzés küldése