szerda, november 10, 2010

Híradót még mindig nem vagyok hajlandó nézni, ez így megy már sok hónap óta, kizártam magam a világból, vagy magamból a világot, ahogy vesszük. Még így is több információ talál kupán, mint szeretném. Tévéműsorok közül hétvégeken megnézem a Hogy volt? címűt a királyi tévén (végülis onnan csórtam a közös blog ötletét is), főleg akkor, ha érdekesnek ígérkezik a téma vagy a személy, amiről vagy akiről szól éppen. Ezen kívül kizárólag a McLeod lányait nézem, de már nem sokáig, mert kb. két hét van hátra belőle, akkor befejeződik. Ámbár a tegnapi epizódot kihagytam, szándékosan, mert ugye az internet a barátom és így régóta tudtam, melyik részben hal meg Alex. Na kösz, abból nem kérek, elég volt nekem annak idején Claire halála, az is megrázott. És most lehetne mondani, hogy micsoda hülyeség így szelektálni, végülis ez csak egy film, ráadásul sorozat, melyből ezért-azért eltüntetnek szereplőket az évek során, de megpróbálom elmagyarázni, mitől más ez nekem, mint bármelyik más sorozat. Ebben valahogy úgy vannak megszerkesztve az igazán jól sikerült jelenetek (persze nem tökéletes itt sem mindegyik, korántsem), hogy nagyon nagyot szólnak, nagyon ül bennük minden és nagyon hatnak. Az egyik fórumban valaki valahogy úgy fogalmazta meg ezt a múltkor, hogy ő nem egy sírós fajta és nem szokta magát filmeken elbőgni, de ez a film annyira hat rá mindig, hogy rengeteget kell sírnia rajta. Ez így van. Sok olyan jelenet van benne - és nemcsak tragikus események - amely valahogy úgy van megírva, megszerkesztve, technikailag megvalósítva és persze a szereplők által eljátszva (ne hagyjuk ki a príma magyar szinkront sem), hogy nagyon erősen megfogja a nézőt. Persze attól is függ, hogy ki nézi, mert az egyik embert éppen az a téma, a másikat éppen az a gondolati háttér, a harmadikat meg esetleg csak épp az a mondat abban az összefüggésben, ahogy ott és akkor elhangzik - de valamiképpen erősen megérinti. Claire halála pedig nem azért volt borzasztó és maradandóan nyomasztó, mintha bármit is láttunk volna konkrétan az elmúlásából, hanem az egész jelenet visszaadott egy kétségbeejtő, megoldhatatlan, reménytelen, pontosan átélhető helyzetet, aminek a hatása alól nem lehetett szabadulni.
Úgyhogy szegény Alex halálára én tegnap nem voltam kíváncsi (egyébként mint a sorozatokban előfordul, a színészt saját kérésére "írták ki" a cselekményből), majd most meglátom a továbbiakat, elég lesz az nekem bőven.

13 megjegyzés:

N Zsuzsa írta...

Hasonlóan érzek én is ezzel a sorozattal kapcsolatban. Korábban már én is láttam, s ha időnként most belekukkantok, akkor elkapcsolok az olyan részekről, amit nem szerettem először se. Alexre én is "haragszom" abszolút nem illik bele a halála a sorozatba, erőltetett. Kibirhatta volna még a sorozat végéig.

Mandula írta...

Kispál-rajongó vagy Te is, vagy csak véletlen az első mondatod? :)))

(http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/1668/kispal-es-a-borz/kifordult-belsok-kozt-zeneszoveg.html)

Ági írta...

Hehe, ez vicces, úgy látszik, lelki rokonok vagyunk Lovasival, sose hittem volna (nem ismertem ezt a szöveget, teljesen véletlen volt a fogalmazásom) :)))

Ági írta...

Zsuzsi, én most látom először ezt a sorozatot, de néha beleakadok rajongói fórumokba, meg a youtube-on is vannak fönn filmrészletek, szóval az ilyen helyekről szereztem infókat és már akkor is felháborodtam, amikor megtudtam, hogy Claire majd meghal. De Alex már tényleg kibírhatta volna a végéig. :-) Egyébként is túl sokan haltak már meg az utóbbi 2-3 évadban, és nagyon meg is változott az egésznek a hangulata (Aaron Jeffery=Alex is állítólag ezért hagyta ott őket, mert szappanopera irányt vett az egész, amivel ő nem értett egyet).

andalgo írta...

én már régóta nézem, ha csak tudom, ha nem tudom, igyekszem fölvenni, és akkor macload-maratonokat csapok (annyira jó úgy is), de rengeteget nem tudtam megnézni.

mondjuk én nagy általánosságban ausztrálsorozat-rajongó vagyok, oda voltam a suliért, a heartbreak high-ért, a postakocsisért, amiben a nicole kidman debütált, mostanában meg még a macload előtti mindig zöldebbért is.
egyszerűen életszerűek, szociálisak, kiváló színészileg, rendezésileg, és mindegyikben van valami jóféle csavar, amitől folyamatosan érdekes lesz.
mondjuk az egyik kedvenc kedvencfilmem is aussi (buz luhrman kötelező táncok)

Ági írta...

Meg a Fagyos folyó lovasa is jó volt - mondjuk, kicsit naivul örök emberi értékekről szólt mindegyik epizód tanulsága, ez ma nem divatos, de én épp ezért szerettem (az volt a főszereplő, aki a Mindig zöldebb-ben is az egyik főszerepet játszotta, Andrew Clarke). Szóval, én is szeretem az ausztrál sorozatokat, egész mások, mint a többi szokványos sorozat. :)

Kanga írta...

Azt hallomásból tudom, hogy az au tv sorozatok nagyon népszerűek Angliában, ezej szertubt mostanában Mo is felzárkózik.. Érdekes én a fentiek közül egyiket sem néztem, de maradt még azért jó néhány, amit szeretek, de úgy látszik nem vették meg otthon (eddig).
Azonban legjobban a BBC sorozatokat kedvelem, nekem meg azok olyan "emberközeliek"...

andalgo írta...

kanga: yes, minister? :)

Andrea írta...

Ágikám. Valamiért lejárt a meghívóm. Küldenél egy újat? És leírnád, hogy mit kell tennem, hogy érvényes maradjon?
Írtam e-mailt, de valamiért a gép nem továbbította neked.
Előre is köszi: Andi

Ági írta...

Andi, nem tudom, miért járt volna le a meghívód, ez nem olyan, hogy lejárna, úgyhogy küldeni sem tudok újat. Írd le pontosan, mi történik, amikor a probléma felmerül nálad, hátha kiderül, mi a gond.

Andrea írta...

Azt írja, hogy: Rossz hírünk van. A bloghoz tartozó meghívód lejárt
Lépj kapcsolatba a blog adminisztrátorával /Bikfic/, és kérj tőle egy új meghívót.

Ági írta...

Törlöm ezt és küldök újat.

Andrea írta...

Köszi.