Örömhír: Miska visszajött. Mint kiderült, az előző cég ment ki alóla, de ő megvan, itt van, úgyhogy örülhet a nép.
Nagyjából ez az egyetlen fölemlíthető pozitívum napok óta, engem legalábbis még egyik évben sem rázott meg ennyire a hirtelen évszakváltás, brutális hidegzuhanyként ért a felismerés, hogy az idén is eljön az ősz, sőt a tél az összes meg nem oldott (és pillanatnyilag megoldhatatlan) problémájával, a hideggel, a sötétséggel és egyébként is utálom. Depidepidepidepi ad infinitum.
5 megjegyzés:
De jó! Akkor megint lesznek buszos sztorik.
De a nyár, az csak néhány napra kukkantott be hozzánk.
Ez jó!!!!!! Végre valami jó hír! :-))) Én is várom a további Miska-történeteket.
Lehet, hogy a másik sofőr megijedt az ottani lakosok "elvárásaitól" (Miska mint örök minta, ugye), no meg a kezdődő tanévtől. :-))))))
Érdekes, Ági, csak nem a mi korosztályunk "bolygóállásai" okozzák ezt (remélem átmeneti) pesszimizmust és a meg nem oldott problémák egyre halaszthatatlanabb súlyát?... Igy vagyok valahogy én is mostanában...
Hát igen, lehetne folytatni ezt a gondolatmenetet: a mi korosztályunk belegondol, hogy mennyi mögötte és mennyi előtte, aztán persze hogy mindent halaszthatatlannak érez. :(
Megjegyzés küldése