péntek, szeptember 03, 2010

Hogy valami értelmet adjak a napoknak, a héten megkezdtem ruhatáram radikális átalakítását, mivel változásaim követésére már régen nem elegendő a begumizom-azzal-szűkebb-lesz megoldás, mert két konfekcióméret különbséget és 12-18 centis bőségeket nem lehet ilyen simán kivenni egyetlen ruhadarabból sem. Ha most milliomos lennék, könnyedén legyintenék és elindulnék shoppingolni, hogy pár óra alatt lazán lecseréljem gardróbomat, no de mint tudjuk, ez a veszély nem fenyeget, úgyhogy már hetekkel ezelőtt erősen gondolkodóba estem, mi is legyen. Életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen problémám lesz, nekem, aki kb. húszéves korom óta küszködtem a súlyommal és még a legszigorúbb diétával is csak minimális pár kilócskától voltam képes megszabadulni. Emlékszik még valaki a hetvenes évekből a szegedi klinika diétája néven elhíresült szado-mazo kúrára? Első nap: háromszor három keménytojás (iszonyú!), kávé és citromos limonádé és aznap semmi egyéb, de a többi napokon is a rengeteg főtt tojás dominált némi főtt zöldség kíséretében és semmi más - én két hétig bírtam, közben az élettől is elment a kedvem és az eredmény 3 azaz három (!) kiló mínusz lett, valamint az, hogy évekig nem tudtam rá se nézni a keménytojásra.
Nem szeretek varrni, bár vagy negyven évig igen sűrűn gyakoroltam eme tevékenységet (tán épp ezért lett belőle elegem), így aztán hosszas vívódást és nehéz elhatározást követelt tőlem, hogy mégiscsak nekifogjak, de kénytelen voltam. Bejött a hideg és már nem lehetett fölvenni azt a két vékony szoknyát, amit egész nyáron váltogattam, tehát pillanatok alatt rádöbbentem, hogy szó szerint nincs egy rongyom, mert minden leesik rólam. Amikor felpróbálod a régi ballonkabátodat és csak nyúlkálsz, nyúlkálsz, hogy elérd a zsebét, de kiderül, hogy a zseb a térdednél van, a kabát alja meg majdnem a bokádnál, hát ez elég megrázó élmény, részemről ideges kacajban törtem ki. Nem is értettem azonnal, hogy mitől lett ez a cucc ekkora, aztán rájöttem, hogy hát igen, ahhoz, hogy rendesen álljon, kellettek azok a bizonyos méretek (melyek miatt valamikor egy régi kolléganőm alakomat igen találóan germán istennői termetnek titulálta). De a ballonkabát még csak hagyján, viszont a szoknyák, nadrágok, blézerek, huhh, mennyi meló és mind rám vár, a gondolattól is irtóztam. 
Elég jól haladok, eddig a pillanatig két szoknyát és egy nadrágot abszolváltam teljesen, ezen kívül folyamatban van, vagyis szétszedve, befércelve várakozik sorsára kettő nadrág, egy szoknya és egy blézer. A blézerhez eleinte hozzá se akartam nyúlni, szívóskodtam, hogy na még mit nem, bélelt szövetkabát, szétszedni, kínlódni, baromi meló, de aztán rájöttem, hogy senki nem fogja helyettem átszabni és nekifogtam. Ő fog a legjobban sikerülni, már látom, mert olyan megoldást találtam, ami nem is akkora munka, mint képzeltem. A baj csak az, hogy van még kettő kiskabát, mely hasonló komolyabb átalakításokat kíván, nem tudom, beléjük csapok-é, majd még meglátom. A szobában mindenütt cérnaszálak és egyéb szöszök görögnek a padlón, a varrógép elfoglalja a fél asztalt, viszont nagy előny, hogy a gyakori használattal végre megszoktam, hogyan kell vele varrni készségszinten (á, csak négy éve vettem, azóta százszor meggondoltam, hogy varrjak-e vele, annyira unpraktikus rajta minden), már gond nélkül befűzöm a felső szálat, sőt az alsót is, süvítve orsózok, ha kell, pedig ez a modern Singer a márka szégyene, a jó öreg Isaac foroghat a sírjában. 
Valamint jelentem, a fecskék mégse mentek el, tegnap is itt röpködött kettő. És az előbb egy várt leletet is bedobott a postás, a lelet negatív, úgyhogy az élet szép, ha nem is mondhatjuk, hogy nyár van, nyár - de azért juszt is kakukk! :)))


11 megjegyzés:

Samu írta...

A jó leletnek nagyon örülök, a ruhákkal kapcsolatban meg hasonló cipőben járunk. Én is nagyon sokat fogytam az elmúlt másfél év alatt, így nekem is minden bő. És hát nem mindenben oldható meg a probléma azzal, hogy egyszerűen gumit húzunk a derekába. :-((( Ez a része szomorú, annak viszont örülök, hogy lefogytam. Csak valaki alakítaná át az összes cuccomat! (Az egyszerűbb dolgokat megcsinálom, de a bonyolultabbakra nem vállalkozom. A két nagyon vastag, téli nadrágomat elviszem egy közelben lévő varrónőhöz.)

stali írta...

Én még a tágításnál tartok...
Az sem sokkal kellemesebb.
Az epéd állapotát megalapozhatta az a csodamódszer, és a hatás - ha késleltetve is - megérkezett!

Névtelen írta...

Én meg fogyni akarok. Van, aki átalakítaná a ruhatáramat :-).

bluemoon írta...

Mondd kérlek, hányas méretnél tartassz? Ha esetleg nekem lenne néhány "kinőtt" darabom - amit gondosan eltettem, hogy á, úgyis belefogyok egyszer- küldhetek róla fényképet hátha jól jön még neked...

bluemoon írta...

www.detuti.hu
Tudod, a reményhal...:)

nzsuzsa írta...

Jó kis meló. Fejtés, szöszölés, stb. Sajna nekem is "tágítani" kellene a ruhákat, de újabban semmit nem hagynak benne, mint régen, s így ez reménytelen. A "majd belefogyok" ruhák többségétől meg is szabadultam.

bikfic írta...

Bluemoon, köszi, de nálam annyira kicsi a hely, hogy minden plusz ruhadarab elhelyezése probléma lenne - hátha majd belefogysz egyszer, reménykedj :)

Borka írta...

"...be szép a nyár!"
Tudom, hogy "nemszeretem" munka a varrás (én is így vagyok vele), de a sikeres műtét és a jó lelet, na és a külcsín mindent megér. Így még ez a hideg is elviselhetőbb, na nem? :)

bikfic írta...

Háát, izé... nem tudom, de három napi varrás után én már azt se tudtam, milyen nap van, annyira kilúgozta a tudatomat is a varrás, úgyhogy most szünetet tartok. :)

Kanga írta...

Jesszus, pontosan mennyit fogytal, ha meg lehet kerdezni?? Bar ugy tunik eleg sokat, ha ruhatar-csere keszul...

bikfic írta...

Ó, megmondom én azt szívesen: 20 azaz húsz kilót fogytam, dehát volt miből, ugyebár, úgyhogy most teljesen idegen vagyok önmagamnak, alig tudom megszokni a körvonalaimat, hehe :)))