Szerintem az élet

Újratelepítettem ezt a tetűlassan működő izét, mert már az idegbaj kerülgetett tőle, egyébként sincs mostanság nagy kedvem az egész netezéshez, de amikor másfél óra alatt nagyjából a harmadik lapot bírtam elérni, megelégeltem a dolgot, mert rendben van, hogy nyugdíjas ráér, na de nem arra, hogy órákig malmozzon a monitor előtt minden eredmény nélkül. Szóval, legyalultam, reinstall és most hasít, mint állat. Persze ilyenkor nem is maga a telepítés tart vissza, hanem az utána következő beállítgatások és visszatöltögetések, meg a rengeteg tárolt logint és jelszót újra megjegyeztetni vele, na és persze még a telepítés előtt mindent kimenteni, elég rabvallató meló ez az egész, de most már lassan a végére érek.

Kies mezővárosunkban pedig - kissé késve - beindult a választási kampány. Mással ugyanis nem tudom magyarázni azt a pánikszerű útjavítást, mellyel egy csomó helyen sikerül feltúrni mindent. Úgy tűnik, jelenlegi polgármesterünk nagyon meg akarja választatni magát újra és mivel az elmúlt pár évben nem villantott semmi különlegeset (most ne elemezzük, miért, hajlandó vagyok elhinni, hogy az üres kasszát örökölt vezetés nem művelhetett csodát), mindent ez alatt az egy hónap alatt akar bepótolni, ennek pedig legegyszerűbb módja a járda- és útjavítás, azt ugyanis minden helybéli észreveszi. Az egészben egy óriási pozitívum van és ez ver minden egyebet: a vasúti híd felújítása. Már persze, ha tényleg normálisan felújítják és nem csak amúgy patyomkin-módra. Mert ezt a bizonyos objektumot harmincvalahány éve építették ide és azóta senki nem nyúlt hozzá, a lépcsőkről darabokban (nagy darabokban!) esik le a beton már legalább kilenc éve (azóta lakom itt ugyanis, tanú vagyok rá), az egész úgy balesetveszélyes, ahogy van. A hídfeljáró elejére szabályosan kitettek egy táblát, mely szerint szept. 1 és szept. 30 között szándékoznak eme nagy műveletet végrehajtani, hát... eléggé kétlem, hogy ennyi idő elég lesz a normális rendbehozatalra, de majd meglátjuk.