Szerintem az élet

Amikor a főtéren bizonytalanul felém közelített egy fiatal nő, előbb azt hittem, téríteni akar engem valamiféle vallásra, de szerencsére nem vettem föl támadó pozíciót, hanem megvártam, mit mond. Nem tudom, tudatosan-e, de ügyesen fogalmazott, mert a köszönés után mindjárt azzal kezdte, hogy szakdolgozatot készít és ahhoz kellene segítenem. Másik szerencsés körülmény volt, hogy kivételesen nem siettem, a busz indulásáig még legalább fél óra volt hátra, úgyhogy jól van na, segítsünk az ifjúságnak, hadd írja meg ez a lány azt a szakdolgozatot, beszélgettünk kicsit. Egyébként a menekülttábor megítélése a helybeli polgárok között (vagy valami ilyesmi) a dolgozat témája, elmondtam, amit e tárgyban hallottam, láttam és amennyit szerintem a város lakossága is lát és hall - lényegében majdnem közömbös a lakosságnak a tábor mindaddig, míg több és nagyobb botrány esetleg nem következik be, mint amennyi eddig volt, dehát mivel alig volt, az egész nemigen hat az emberekre. Amikor elváltunk és kiértem a tér peremére, még visszanéztem: a lány a játszótér mellett egy padon ült és szorgalmasan jegyzetelt, meg is állapítottam, hogy most hagytam nyomot az örökkévalóságban.
De mit nekünk magasztos tudomány, sokkal életbevágóbb fejlemények készülnek itt, kérem szépen. Egy asszony, nem tudom, magánkezdeményezésként vagy közösségi nyomásra, de az biztos, hogy aláírásokat gyűjtött a buszon, mégpedig Miska mellett. Ugyanis állítólag pályáztatni akarják a buszvezetői állást - ha jól értem a problémát - és ezzel az aláírásgyűjtéssel kívánják/kívánjuk elérni, hogy Miska maradhasson a mi saját, különbejáratú sofőrünk, semmi pályáztatás, semmi újabb pasas, mindenki monnyon le, Miskát akarjuk és kész! Naná, hogy mindenki aláírta, illetve csupán egy idős házaspár nem volt hajlandó rá, hát milyen emberek az ilyenek? Meg se érdemlik Miskát, járjanak gyalog, nahát! :)
A helyi új teszkó pedig rajtam nem fog meggazdagodni, mert ugyan elzarándokoltam oda kíváncsiságból, de egy üveg mézen és pár nasinak szánt nápolyi és tibiszeleten kívül semmit sem lőttem benne. Szegényes teszkó ez, annyi szent, nem is tudom, hogyan fog megélni. Persze nyilván elmegy majd a hatalmas áruházláncban ez is, de önmagában biztos hamarosan megbukna. Miska szívességből leteszi az utast a kanyar előtt, ám onnan még jó kis gyaloglást kell véghezvinni, belekalkulálva két zebrán való átkelést a körforgalomban, szóval, ezt is csak autósoknak építették oda a falu legszélére. Létezik ugyan valami ingyenes buszjárat, de elég lehetetlen útvonalon jár és ugyancsak elég lehetetlen időpontokban, óránként, és például délelőtt 11 és délután 3 közt nincs egy menet sem. Hát tudod, ki fog 11-kor odamenni, aztán ott dekkolni 3-ig? Még ha lenne mivel eltölteni tartalmasan az időt, akkor el tudnám képzelni, hogy én ugyan nem, de egy család, vagy egy házaspár eltölti ott azt a pár órát, viszont az a néhány üzlet, (autószalon, virágbolt, festékbolt, ékszerbolt, savanyúságárusító pult, bizsubolt, újságos), meg az egy szem kínai étterem, ami a nagyáruház önkiszolgáló terén kívül rendelkezésre áll, nemigen elégíti ki a plázázásra vonatkozó igényt. Ez van, de elmondhatja mindenki, akinek ebben valami érdekeltsége volt, hogy lám, nyílt itt is egy ilyen. Hát nyílt, az tény, de minek?