Szerintem az élet

Tegnap már nagyon mehetnékem volt, így aztán mentem is. Először is a Telefónia Múzeumba, ami a Postamúzeumhoz tartozik ugyan, de fent van a Várnegyedben az Úri utcában ... vagyis inkább úgy mondom, hogy az Országház utcában, mivel megközelíteni elég kalandos vállalkozás. Az épület ugyanis az Akadémiáé, és mint az őrző hölgy szavaiból kiderült, a "házigazda" Akadémia mintegy szívességből engedi be például saját kapuján a múzeum látogatóit. Ezt magam is első kézből tapasztalhattam: az Országház utcai bejárat zárva, de úgy, mintha tíz éve nem nyílt volna ki, már majdnem visszafordultam, aztán mégis becsengettem (csengetni fényes nappal, hogy egy múzeumba bejuss!), mire jó sokára kivánszorgott egy fád képű ifjú és a hozzáállását látva azt is csodáltam, hogy vakkantott valamit, nevezetesen, hogy "a kerten át balra". Szóval, erősen úgy látszik, a Postamúzeum minden részlege nemkívánatos intézmény székesfővárosunkban és kész csoda, hogy még nem jutott szemétdombra az egész gyűjtemény (lásd a két évvel ezelőtti szösszenetemet is). Az Úri-Országház utcai volt klarissza kolostor és templom helyén berendezett múzeum is csak azért maradt meg ezidáig, mert még mindig van benne olyan telefonközpont rész, mely ma is él és túl költséges lenne az áttelepítése, így aztán inkább megkegyelmeztek a körülötte kiállított tárgyaknak - legalábbis eddig.

Profitot persze nem termel ez az intézmény sem, látogatójuk alig van. Pedig ha valaki már odatalál, megéri bemenni. Szebbnél szebb régi telefonkészülékeket látni ott, olyanokat, melyek még hatalmas elemmel működtek, fából készültek és minden porcikájuk mestermunka. Végigkövethetjük a telefonközpontok fejlődését is, egyik érdekesebb, mint a másik.

Az ott a belső kert, melyből a múzeum megközelíthető, emez pedig egy 1908-ból való fadobozos fali telefon, abban az elülső szekrénykében volt az elem, a szekrényke ferde tetőlapján pedig szép vonalú fém csíptető az esetleg szükséges jegyzetlap rögzítéséhez.

Három nevezetes tulajdonos telefonja: Ferenc Józsefé 1915-ből (aki köztudottan utált telefonálni, úgyhogy állítólag egyáltalán nem használta), Horthy Miklósé 1931-ből és IV. Károly királyé 1918-ból (nem semmi az a vörös- és sárgaréz borítás!):

Aztán azt gondoltam, ne csak a technikának áldozzunk, hanem a művészeteknek is, ezért átsétáltam a Szentháromság térre ahhoz a házhoz, amely sok minden volt már fennállása során, de most a Magyar Kultúra Alapítvány székháza. Ismét van benne kiállítása Józsa Juditnak, aki terrakotta kisplasztikákat készít, a mostani kiállítás témája pedig a magyar tánc.

Palotás - Szerelmes csárdás


Kállói kettős - Czinka Panna hegedül