Egyre erősebben érik a fejemben egy titkos, de tényleg szupertitkos blog terve. Amikor egymás után maradnak el bejegyzések kifejezetten azért, mert hol X-re, hol Y-ra, hol meg Z-re akarok tekintettel lenni, akkor nyitni kell egy másik platformot is. Ha erről írok, bármilyen rébuszokban, akkor jaj, X fogja felismerni, hogy róla szól. Ha amarról írok, akármennyire gondosan általánosra fogalmazva, akkor meg Z csap a fejére, hogy csak nem rá gondolok? Mindig tudtam, hogy nem egészséges, ha az ember való világbeli ismerősei is olvashatják a blogját, az maradjon csak meg a virtuális blogkollégáknak. Vagy van még egy megoldás: a kockás füzetbe körmölgetés, lassan szamárfülesedő füzetke asztalfiókba csúsztatása, ahogy tizenéves korunkban, de erről inkább lemondok.
Tanulmánynak se lenne rossz megfigyelni, hogy egy teljesen szabadon, mindenfajta reklámozás nélkül nyitott blogra vajon kik találnak rá, milyen kör alakul ki körülötte és mennyi idő kell, hogy egyáltalán legyen olvasótábora.
Aztán ha valami csoda folytán megjelenik ott is egy eddigi ismerős, akkor feladom, ipiapacs, harakiri. Még szerencse, hogy valóvilágbeli ismerőseim többsége nem valami nagy szájberzseni, bár, amilyen az én formám, vak tyúk is ...
Tanulmánynak se lenne rossz megfigyelni, hogy egy teljesen szabadon, mindenfajta reklámozás nélkül nyitott blogra vajon kik találnak rá, milyen kör alakul ki körülötte és mennyi idő kell, hogy egyáltalán legyen olvasótábora.
Aztán ha valami csoda folytán megjelenik ott is egy eddigi ismerős, akkor feladom, ipiapacs, harakiri. Még szerencse, hogy valóvilágbeli ismerőseim többsége nem valami nagy szájberzseni, bár, amilyen az én formám, vak tyúk is ...
13 megjegyzés:
Mi lesz a címe? ;)
na, hangya a fülbe, bikficem :)
az "igazi" ismerősök véletlen találtak meg, vagy megmondtad nekik?
engem két ember talált meg véletlenül az öt év alatt. kellemetlen, de nem bánom, ez van. annyira úgyse vagyok érdekes szerintem, hogy szorgalmasan olvassanak :-)
Jé, mostanság sokan ezzel foglalkoznak.:)Pont tegnap beszélgettünk erről. Ennek jött el az ideje, ezek szerint...
Nagyon is értelek, Bikfic! A szupertitkoson én is gondolkoztam már, de nekem még az se jön be.
Különös azért nem?! Miért ír valaki blogot?(most nem olyasmire gondolok, mint ami pl. engem vezérelt, Apa verseivel)Szóval ha valaki magáról, a vele kapcsolatos dolgokról írja. Miért?
Hát azért,mert lejegyezné, elmesélné a gondolatait, azt, hogy mi van vele, mi történt vele, stb. Amolyan netes grafománia ez. És azért nem a fióknak, hogy látva lássák, nem? Aztán meg mégse jó, ha olvassák. Vagyis ne mindenki!
Faramuci egy dolog ez.:))
rhumel
Halottról jót vagy semmit, tartja a közmondás. De ismerősökre, rokonokra is vonatkoztathat, mert - különösen is, ha nem tud védekezni (pl. nincs nethozzáférése) - akaratán kívül kiszolgáltatottá válik. Majdnem úgy, mint az az illető, akinek portréját engedélye nélkül közzéteszik. Magam is szembesültem vele, amikor minden közvetlen rokonomról írtam egy éven keresztül neve és születése napján. Az maradt, hogy csak jót próbáltm írni, hogy ne bántódjanak meg. Ám ez legfeljebb tapintatosság. Oda kellene eljutni, hogy az irgalmasság szemüvegén át nézzük a többieket, és akkor olyasféle idillek támadnának, mint Gárdonyi Én falum-ban összehozott ábrázolásai.
Mi a baj, bikfic?
Ne jöjjek?
:(
Vááááá, Gabi, nehogy már! Itt a közelebbi ismerősökről beszéltem - szerinted lenne valami oka, hogy Rólad morfondírozzak egy negatív hangulatú bejegyzésben??? Találkoztunk és elszúrtad a napomat, vagy megbántottál, vagy nehezen bírlak elviselni? Na ugye, hogy nem, úgyhogy ne beszélj má' hülyeségeket!
Füles, azoknak a bizonyos ismerősöknek megmondtam annak idején (ja, tudom, magamra vessek). Majd egyébként fejtegetem még ezt egy kicsit, de most nincs időm, meg aztán várom is a további kommenteket. :)
Nem, nem, dehogy rólam!
Csak hát "való világbeli ismerős" lennék én is...
No es mi a helyzet a blogolvasokbol lett valo vilagbeli ismerosokkel? Most kell nyitnod egy ujabb kategoriat vagy kifejleszteni egy ismerosfuggo titkositast? :))
Meta, igen, ez bennem is felmerült, hogy tulajdonképpen van több skatulya is ... de mivel most nem rájuk gondoltam, elhessegettem, hess! :) nem egyszerű ez a világ, belátom.
Furcsa, hogy egy idö után mindenkire rájön az effajta számvetés... Rám is jött ùgy egy hónapja, kb. Viszont "fiatal" blogos lévén, inkább a függöségi viszony kialakulásáról elmélkedtem, mint arról, hogy mennyire lehetek öszinte. Igaz, hogy akikröl irtam, vagy meghaltak már, vagy amùgy se tudnak franciául, vagy mind a kettö...
Annak idején ugyanezt akartam kipróbálni, márhogy mindenki blogolt körülöttem, és kíváncsi voltam, ha kipróbálom, mikor derül ki. Mindenkinek, akiről írtam, mindenféle beceneveket adtam, a címeket és a neveket (ha külföldiül voltak) fonetikusan írtam, satöbbi (ez a szokásom meg is maradt azóta is).
Három hónap múlva talált meg az emberem. :)
Én kezdettől fogva a titkos módozatot választottam, és vannak különböző fogások és biztonsági szabályok, hogy ne lehessen könnyen rátalálni. Ez ad szabadságot. Volt azért 1-2 megbízható jóbarát, akinek mégis elárultam (tényleg kevés), és talán egy alkalomról tudok, hogy egy ismerős rámtalált.
Megjegyzés küldése