Ilyen kép fogadott reggel az ablaküveg mögött. Hát ennek már sose lesz vége, kérem szépen? Mindjárt március van, csak úgy mondom. Nem akarok már havat lapátolni, havat taposni, kabátot, sapkát szárítani, nem akarok, nyaff. Tavaszt akarok, virágokat, napocskát, meleget, csicsergést, azt akarok.
Erről jut eszembe: miközben fogaim közt szűrve a szitkokat, toltam a havat, a galambok úgy burukkoltak a háztetőn, mintha tavaszi családalapításra készülnének. Lehet, hogy ők már tudnak valamit? Nagyon remélem.
Erről jut eszembe: miközben fogaim közt szűrve a szitkokat, toltam a havat, a galambok úgy burukkoltak a háztetőn, mintha tavaszi családalapításra készülnének. Lehet, hogy ők már tudnak valamit? Nagyon remélem.
2 megjegyzés:
Azt mondják, hogy van két három dolog ami teljességgel felesleges, egyik a tengerbe vizet, a másik a sivatagba homokot hordani, mert van ott belőle elég, a harmadik meg havat lapátolni, mert az meg úgyis elolvad.:)
Vasárnap már március lesz! És onnantól a tavaszt kalapáccsal se lehet visszaverni.
Van egy kedves jó ismerősöm, aki ilyenkor szokta volt elkezdeni mondogatni, hogy höjj, mindjárt vége a nyárnak!
És milyen igaz. A tavasz meg a nyár, valahogy sokkal gyorsabban telik. Valami időparadigma lehet a dologban. Nem?
Hoppá!
Hát bizony, mert már ez sincsen meg:
http://www.youtube.com/watch?v=_nsdOcWxZgw
Üdv Laja
Megjegyzés küldése