Recseg, pattog, sistereg, a Rádió Gyermekkórusának akkori tagjai, akik énekelték, azóta már többszörös nagymamák és nagypapák ... de rég is volt, amikor májusi reggeleken ez szólt a rádióból! Az ilyesmi attól szép ma, hogy az ember arra gondol, amikor ott ült a viaszosvászonnal borított konyhaasztalnál, érzi a szájában az akkori kakaó, meg kifli ízét, hallja az apja-anyja hangját, meg egyáltalán, látja önmagát gyerekként - és az ilyesmi attól szomorú, hogy annyira, de annyira messze van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Én szerettem a május elsejéket, nem éreztem kényszernek, szép tavasz volt, vidámak, fiatalok voltunk. Most leszólják azok, akik nem is éltek akkor. Mit adtak helyette? Széthúzást, külön ünneplést.
De jó volt újra hallani! Azoknak a reggeleknek valami különösen jó hangulata volt. Én szerettem, az egész város nyüzsgött, mintha mindenki az utcákon, a Ligetben töltötte volna a napot. Szép volt, persze, lehet, hogy a megszépítő távolság huncutkodik velem. :)
Megjegyzés küldése