Reklámok, már megint. Ami mostanában kiveri nálam a biztosítékot, az a mérhetetlenül agresszív képű nő a citibankreklámban, a "mért is fizessek azért, hogy használjam a saját pénzemet" mondattal és azzal az utánozhatatlan bicskanyitogató hangsúllyal, ahogy ezt mondja - na meg persze a citibank ingyenességéről is megvan az elképzelésem, ügyfelük vagyok már épp tíz év óta és van fogalmam arról, mennyire nem róbertbácsik, szóval ennyit a hitelességről.
A másik meg a halászbástyás, ahogy bunkókámék felmérik, mit is kellene felújítani rajta és hová kerüljön a parabolaantenna, ha majd a szupertökéletes lakáshitelből megveszik a műtárgyat ott a város tetején! Pedig nem is tudom, miért vagyok felháborodva, hiszen a mai tendenciákat látva az ötlet egyáltalán nem képtelenség, simán ébredhetünk egyszer arra, hogy eladták - képletesen szólva - a fejünk fölül még a Halászbástyát is, nemde?
Raiffeisenéknek egyébként van még egy filmjük, amire csak bambán bámulni szoktam, hogy embereket ennyire hülyéknek miért kell ábrázolni: a stipistopis, tudjátok, amikor a házaspár félőrülten cikázik az utcán és vadidegen szállítók kanapéjára, vadidegen autós kocsijára és vadidegen kirakatokra tenyerelnek rá, miközben üvöltözik a stipistopit. Istenem, de szép is volt kezdetben, amikor ugyanez a házaspár egy bankban ült, a bankleány pedig a fülét csapkodta a tenyerével és pampampamot kiabált (demonstrálván, hogy az ő bankját dehogyis érdeklik az ügyfél jövedelmi viszonyai), az ehhez képest maga volt a szellemesség. Mondom, ehhez képest.
Ja a legrosszabbat majdnem elfelejtettem, pedig abban se normális senki. Trappol az utcán egy műanyag autóba öltözött lény, letámad egy pasit, rárohan, a földre dönti, majd pedig fekszik rajta kimerülten, miközben mindketten boldogan vigyorognak egymásra. Közben valami olyasmit mond a narrátor, hogy a nyeremények már lesben állnak - idáig szoktam jutni, ekkor minden alkalommal odasziszegem a képernyőnek, hogy hülyék! és ezzel el is veszítem a fonalat, azt se tudom, melyik cég reklámja ez. Ráadásul a neten sem találtam, meg se tudom mutatni külhoni olvasóimnak, akik nem tudják, miből maradnak ki.
De azért vannak egy fokkal jobbak is. Hát ugye például Emese! A papagájjal a vállán, aki Sanyika, de lány, vagy a többszázezer darabos puzzle-ötletével - de legfőképp azzal a jellegzetes kérdő hangocskájával a mondókája végén és ahogy félrebillent fejjel felnéz Zoltánra, tulajdonképpen aranyos. Már majdnem megközelíti a reklám-őskorból felrémlő keménykalapos pasast, ahogy megjelent és semmit nem tett, csak csettintett az ujjával, miközben így szólt: Müszi! Évekig nem tudtuk, mi az a müszi, de lélegzetvisszafojtva lestük minden alkalommal, ha megjelent a képernyőn.
És végül a lakáshiteles nyuszómuszós Magyar Attila, ahogy a rémülettől nyel egy nagyot, amint meghallja, hogy a másik készülékben az anyósa várta, hogy befejezze az előző telefont és ily módon fültanúja volt annak, aminek nem kellett volna - de bevallom, e filmecske sikeréhez nálam nagy mértékben hozzájárul az a tüsihajú tünemény kissrác ott az asztalnál.
(Fáradságot nem kímélve felkutattam majdnem mindegyiket, hogy ha valaki nem tudná, miről van szó, egyszer legalább megnézhesse.)
A másik meg a halászbástyás, ahogy bunkókámék felmérik, mit is kellene felújítani rajta és hová kerüljön a parabolaantenna, ha majd a szupertökéletes lakáshitelből megveszik a műtárgyat ott a város tetején! Pedig nem is tudom, miért vagyok felháborodva, hiszen a mai tendenciákat látva az ötlet egyáltalán nem képtelenség, simán ébredhetünk egyszer arra, hogy eladták - képletesen szólva - a fejünk fölül még a Halászbástyát is, nemde?
Raiffeisenéknek egyébként van még egy filmjük, amire csak bambán bámulni szoktam, hogy embereket ennyire hülyéknek miért kell ábrázolni: a stipistopis, tudjátok, amikor a házaspár félőrülten cikázik az utcán és vadidegen szállítók kanapéjára, vadidegen autós kocsijára és vadidegen kirakatokra tenyerelnek rá, miközben üvöltözik a stipistopit. Istenem, de szép is volt kezdetben, amikor ugyanez a házaspár egy bankban ült, a bankleány pedig a fülét csapkodta a tenyerével és pampampamot kiabált (demonstrálván, hogy az ő bankját dehogyis érdeklik az ügyfél jövedelmi viszonyai), az ehhez képest maga volt a szellemesség. Mondom, ehhez képest.
Ja a legrosszabbat majdnem elfelejtettem, pedig abban se normális senki. Trappol az utcán egy műanyag autóba öltözött lény, letámad egy pasit, rárohan, a földre dönti, majd pedig fekszik rajta kimerülten, miközben mindketten boldogan vigyorognak egymásra. Közben valami olyasmit mond a narrátor, hogy a nyeremények már lesben állnak - idáig szoktam jutni, ekkor minden alkalommal odasziszegem a képernyőnek, hogy hülyék! és ezzel el is veszítem a fonalat, azt se tudom, melyik cég reklámja ez. Ráadásul a neten sem találtam, meg se tudom mutatni külhoni olvasóimnak, akik nem tudják, miből maradnak ki.
De azért vannak egy fokkal jobbak is. Hát ugye például Emese! A papagájjal a vállán, aki Sanyika, de lány, vagy a többszázezer darabos puzzle-ötletével - de legfőképp azzal a jellegzetes kérdő hangocskájával a mondókája végén és ahogy félrebillent fejjel felnéz Zoltánra, tulajdonképpen aranyos. Már majdnem megközelíti a reklám-őskorból felrémlő keménykalapos pasast, ahogy megjelent és semmit nem tett, csak csettintett az ujjával, miközben így szólt: Müszi! Évekig nem tudtuk, mi az a müszi, de lélegzetvisszafojtva lestük minden alkalommal, ha megjelent a képernyőn.
És végül a lakáshiteles nyuszómuszós Magyar Attila, ahogy a rémülettől nyel egy nagyot, amint meghallja, hogy a másik készülékben az anyósa várta, hogy befejezze az előző telefont és ily módon fültanúja volt annak, aminek nem kellett volna - de bevallom, e filmecske sikeréhez nálam nagy mértékben hozzájárul az a tüsihajú tünemény kissrác ott az asztalnál.
(Fáradságot nem kímélve felkutattam majdnem mindegyiket, hogy ha valaki nem tudná, miről van szó, egyszer legalább megnézhesse.)
7 megjegyzés:
Az a kissrác a kedvencem! :))
A citibankról csak annyit, hogy akkor ingyenes a számla, ha minden hónapban legalább 150.000 Ft utalás érkezik rá, vagy az átlagegyenleg 3.000.000 Ft fölött van. Na ez nem derül ki a reklámból, bár aki ismeri a citibankot, tudja, hogy a pénzes ügyfelekre hajtanak elsősorban, nem a kisemberekre.
A véleményeddel amúgy egyet tudok érteni :-).
"emese" amúgy az uristen kukac menny pont hu-ban is föltűnik, egy olyan igazi nyolckerületi uccalány szerepében, amelyben remekel, de természetesen a film profánságától ez sem mentes jelenet. én valamiért a filmet nem állhattam, ergo meg sem tekintettem, aztán a húgom egyszer megmutatta ezt a jelenetet, s mivel a humorunk hasonló, hát biztosra ment.
csak úgy eszembe jutott.
én a reklámokban azt szeretem amúgy leginkább, hogy az agyam szelektív, totálisan kivonja a reklámozott terméket a figyelmemből, s ha nem nyomozom koncentráltan, ki és mit mond, megnyugtatóan nem is tudom meg soha :)
Én rögtön átkapcsolok máshova, persze tuti, hogy ott is reklám van, akkor legalább a hangot leveszem, s a gyöngyfűzésembe hajolok. Az általad felsoroltak valóban a legidegesítőbbek! A filmeket meg többnyire felveszem, így hamar át tudom tekerni a reklámot.
A műanyag autóba öltözött balfék az lottóreklám. :)
Emesét imádom, ahogy terrorizálja Zoltánt, a mennyponthút még nem láttam, de mondják, hogy valóban, "rendes" színésznő (ahogy a raiffeisenes apuka is "igazi színész", amúgy, a Kontrollban is szerepelt, meg más filmben is, és színházi plakáton is láttam már).
Nyuszómuszó mókuskája egyszerűen zseniális. :)
Ki az a róbertbácsi? :)
Mandula
Mandulka, Róbert bácsi a két háború közti időben a szegényeknek osztott ingyenkaját, ún. népkonyhákat tartott fenn - egyébként úgy tudom, nem is magyar, hanem török állampolgárságú volt, alig tudott magyarul, de a neve fogalommá vált.
Köszönöm! A fogalmat hallottam már, csak nem tudtam, mit jelent. Csirkeeszemmel először Robert Redfordra asszociáltam szuperhős szerepben (egy nemannyira ex-rencerbarát együttes dalszövege nyomán), aztán más összefüggésben gyanítottam, valami egykori valódi hős lehet. :)
Megjegyzés küldése