csütörtök, április 10, 2008

Wekerle-telep, ott voltam ma. Nem azért, mert az idén 100 éves, hanem magánjellegű oka volt a kirándulásomnak és mondhatjuk, hogy meg is találtam, akit kerestem.
De most inkább képeket mutogatok sorban. Ezek itt a Kós Károly tér épületei ilyen-olyan szögből, mindenfelől érdemes megnézni őket.

A Munkás Szent József templom pedig akkora, hogy sehonnan nem lehet teljes egészében befogni az optikával, meg egyébként is vagy a park fái takarják el, vagy belelóg a képbe legalább egy ostornyeles lámpa, vagy a több tucatnyi autó zavarja a látványt.



És itt a ház, ezt kerestem. Egyemeletes, zsalugáteres ablakokkal, idős lakókkal, de a kapu nyitva, bemehettem, fölkaptattam a régi recsegő falépcsőn ugyanúgy, mint évtizedekkel ezelőtt oly sokszor.



Aki miatt mentem, már nem lakik ott, de a régi szomszédok segítettek, beszélgettünk, telefonszámot kaptam, szóval, teljes a siker. Vasárnap pedig megyek, meglátogatom a keresztmamámat az otthonban, ahol él. Mondom, hogy eredményes nap volt még akkor is, ha egy hétre való energiát szívott ki belőlem. De az élet nem mindig kényelmes, van kötelesség is a világon, vannak elvarratlan szálak, lépések, melyeket kötelező meglépni addig, amíg lehet - hogy aztán szelídült emlékekkel élhessen tovább az ember.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jaj, nagyon szeretem a Wekerle-telepet! Amikor a József A. lakótelepen laktunk (18 évig), akkor sokszor mentünk oda sétálni a hétvégeken, ha csak rövid, kb. egyórás sétára vágytunk, hiszen csak a kiserdő választja el egymástól a két telepet, gyorsan átértünk. Nagyon szeretem a Wekerle-telep sajátos hangulatát!!!!!

Névtelen írta...

A kép alapján a Zalaegerszeg utca PÁRATLAN OLDALA IS LEHETNE.
A Wekerléről az az anekdota tartja magát mind a mai napig, hogy a csákó otthagyta a házibulit, lement néhány üveg sörért, majd órákig kereste, hogy hol is van az ő bulija, de nem találta meg. Látott egy buszt, és hazament. szó se róla, néha nehéz megmondani Wekerlén, hogy merre van észak. Mégis érdemes volna sok-sok Wekerle-házat felhúzni, hogy barátságos környezetben nőhessen az a sok bp.-i ember.

Ági írta...

Mick, ez a Dobó Katica utca páratlan oldala. :) Egyébként valóban emberléptékű és barátságos az a telep, még most is, amikor annyi lepusztult környéket látni, de ez nem olyan, sőt szebb, mint amilyenre régről emlékeztem.