Szerintem az élet

Már idáig jutottam, hogy olasz sorozatokat nézek a tévében. Mondjuk, a többes szám kicsit túlzás, mert többé-kevésbé rendszeresen csak egyet nézek, mégpedig a Védelmi jog címűt, mivel azt közvetlenül a délutáni híradó után adják. Van benne krimi, humor, szerelem, minden, ami kell. Bár a legutóbbi rész nekem már túl izgalmas is volt és ahogy a cselekményből látom, lesz ez még izgalmasabb is és mielőtt a rossz emberek elnyerik méltó büntetésüket, sokat fognak még szívni a jók is, de azért mégis nézem, mert kíváncsi vagyok, hogy a krimifordulatoktól függetlenül mikor lesz végre mégis egy pár a belevaló magánnyomozó, Fabio és a szépséges ügyvédnő, Chiara. Már összejöttek ugyan, mert őket Isten is egymásnak teremtette, de ez a szegény Chiara most éppen meghasonlott, hogy ő mégis a férjétől szeretne gyereket, szóval, maga sem tudja mit akar, de majdcsak megjön az esze.
A másik sorozatot, a Drága doktor úr címűt nagyon lehetetlen időpontban vetítik, de nagyjából nem is érdemel többet, mert az aztán tényleg limonádé, de azért aranyos. Van benne igazi olasz típusú nagypapa, három gyerekkel megözvegyült, olasznak egyáltalán nem kinéző doki, valamint szép sógornő, akit az Isten is a dokinak teremtett, csak ők ezt még nem tudják. De majd megtudják előbb-utóbb, a sorozat vége előtt biztosan.
Na mostan, a krimiben az egyik mellékszerepet ugyanaz a szép színésznő játssza, aki a Bűvölet-ben Giuliát. Ez kissé zavar engem, de már kezdem megszokni. Ja, a Bűvöletből csak néhány részt láttam, az számomra túl nyomasztó volt és a szinkronhangok némelyikétől is kiütéseket kaptam, úgyhogy fogalmam sincs, most éppen hogyan bonyolódik a cselekmény, de nem is baj, mert három olasz sorozat már nekem is sok lenne.