Nem változik semmi ezen a világon. Az emberek, bár hallják a rádióban, látják a tévében, hogy nap közben húsz fok körüli lesz a hőmérséklet, lazán felveszik reggel a téli dzsekit, prémszegélyes kapucnival, a műszőrmegalléros szövetkabátkát, a hosszú kötött sálat, sőt a fekete kötött sísapkát - mindegyik példával találkoztam ma kivétel nélkül és nem hajnali ötkor a prérin plusz öt fokban, hanem délelőtt 11-kor a belvárosban - nekem meg már attól, hogy rájuk nézek, gyöngyözni kezd a tarkóm, vááááá ...
És az sem változik ezen a világon, hogy a városlakók valami perverz módon szeretnek oroszlánszagban utazni a buszon és a villamoson. A tömegközlekedés beindul hajnali fél öt tájban és délelőtt fél tízkor még egyetlen egy nyomorúságos ablak nincs nyitva a hetes buszon - és erre ne mondja senki, hogy esett reggel az eső, mert ha esett is, azon a 10-12 centi széles bukóablakon az esőcseppnek minimum cirkuszi artistának kellett volna lennie ahhoz, hogy egy szaltóval bepottyanjon a busz légterébe - szóval ülnek, állnak, bámulnak abban a levegőtlen kaszniban, miközben kint 18 fok van és nem zavarja őket, hogy lassan már vágni lehet körülöttük a levegőt.
Viszont ma olyan könyvet lőttem, hogy csak na, bár ez az öröm sokba került nekem (szó szerint), győzködtem is a fejemet vagy két hónapig ez ügyben, de megbeszéltem magammal, hogy ez a karácsonyi meglepetésem és kész.
Ezen kívül ma kollégákkal találkoztam, beszélgettem, lelki életet éltem (a másokét persze), aztán hazacipeltem a könyvemet és most kipihenem a városlakókat.
És az sem változik ezen a világon, hogy a városlakók valami perverz módon szeretnek oroszlánszagban utazni a buszon és a villamoson. A tömegközlekedés beindul hajnali fél öt tájban és délelőtt fél tízkor még egyetlen egy nyomorúságos ablak nincs nyitva a hetes buszon - és erre ne mondja senki, hogy esett reggel az eső, mert ha esett is, azon a 10-12 centi széles bukóablakon az esőcseppnek minimum cirkuszi artistának kellett volna lennie ahhoz, hogy egy szaltóval bepottyanjon a busz légterébe - szóval ülnek, állnak, bámulnak abban a levegőtlen kaszniban, miközben kint 18 fok van és nem zavarja őket, hogy lassan már vágni lehet körülöttük a levegőt.
Viszont ma olyan könyvet lőttem, hogy csak na, bár ez az öröm sokba került nekem (szó szerint), győzködtem is a fejemet vagy két hónapig ez ügyben, de megbeszéltem magammal, hogy ez a karácsonyi meglepetésem és kész.
Ezen kívül ma kollégákkal találkoztam, beszélgettem, lelki életet éltem (a másokét persze), aztán hazacipeltem a könyvemet és most kipihenem a városlakókat.
6 megjegyzés:
1. A másik véglet meg, aki reggel egy szál pólóban vagy még abban sem szaladgál, mondván: délután meleg lesz.
2. Ezt a járművön csukott ablak dolgot én sem szoktam érteni. Én mindig kinyitom ilyen esetben, persze, ha hagyja magát.
Naná hogy nekem is az volt az első, amikor felszálltam a hetesre, hogy feltéptem az ablakot mellettem. De a kombínón például olyam magasan vannak azok a kicsi ablakok, hogy csak az fér hozzájuk, aki alattuk ül.
Bikifc Drága! Ma kis hazádban, Pátyon jártam, és erősen gondolkoztam, merre lakol, mert ha nem tartott volna vissza az, hogy nem tudom pontosan hol is, úgy meglátogatalak volna, hogy csak naaa! Ezt most vedd fenyegetésnek!:)
:))
milyen könyv? :)
Déry Attila: Belváros - Lipótváros
Megjegyzés küldése