Nem szándékozom átmenni időjárási blogba, de azért megjegyzem, hogy ezt itt most megúsztuk, úgy tűnik. A radaron már látszott, hogy ha tartja a front a vonulási irányt, az északi határ fölött fog elhúzni és úgy is lett. Némi szélerősödés volt ugyan és tornyosultak a szürkébbnél szürkébb felhők, kétszer elment az áram is néhány percre, de eső egy csepp sem esett. Egyszer nekünk is lehet szerencsénk. Jelenleg ugyan még elég élénk szél fúj, de világít a Hold, ragyog a Vénusz és nagyon remélem, így is marad.
A fronthatás viszont biztosan bevált, mert legalább két év óta először kellett bevennem fájdalomcsillapítót, annyira nem tudtam uralni a szokatlan fejfájásomat (én ugyanis olyan mázlista vagyok, hogy bár világéletemben fejfájós voltam, ez a korom előrehaladtával gyakorlatilag megszűnt). Ha ez a nyár így telik szeptemberig, én tényleg inkább megszököm, csak még valami csoda kellene ahhoz, hogy legyen is hova.
Mielőtt bedőlnék pihe-puha ágyikómba, ideteszek egy nyugtató békebeli gyöngyszemet. Kis óvodások fiatal óvónénijükkel a budavári negyed kisdedóvójában 1875-ben - érdemes kinagyítani a képet és megnézni jobban azokat a komoly arcocskákat, öltözékeket, pózokat, meg a szinte még gyerek óvónőt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése