A helyzet fokozódik és percenként változik. Mármint munkaügyben. Tegnap még az volt, hogy nem, semmiképpen sem megy a négyórásból hatórás, nincs money ugyebár. Ez várható volt. Ma viszont már úgy áll a dolog, hogy esetleg vissza bejárósnak nyolcórásnak, bele a mókuskerékbe és taposomtaposomtaposom, míg csak bele nem szédülök. Na, most légy okos, Domokos!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
és van ebben olyan verzió, hogy mondjuk nem minden nap kellene bemenned, meg hogy mondjuk otthon csinálhass dolgokat?
Még nem tudom, egyáltalán sikerül-e, mert ez ma délelőtt alakulgatott így. Teljesen cseppfolyós az egész, de próbálkozom. :)
Azért az a bejárás elég macerás lenne minden nap, nem két percre van.
No igen, de a jelenlegi új adórendeletek miatt már a januári fizetésem is kb. húszezerrel (!) lett kevesebb, mint az eddigi. És még csak márciusban kezdődik a 8,5 százalék levonása, az újabb mínuszt jelent majd. Arról nem szólva, hogy ha egyszer majd elküldenek, abban a pillanatban jár nekem a negyvenéves jubileumi pénz, ez öthavi átlagkereset - csakhogy az utolsó öthavi átlagkeresetem addigra már olyan kicsi lesz, hogy a guta üt meg.
Közben pedig odabent fogják a fejüket, hogy a helyemre megint be kell tanítani valakit több hónapos nyűglődéssel. Szóval, ilyen szempontok mennek most. Én se örülnék, ha be kellene járnom, dehát valamit valamiért (meg még nem is biztos, hogy lesz valami az egészből).
Kőtözni kéne közelebb, nem?
Persze attól még taposhatnáltaposhatnál.
Megjegyzés küldése