Kedvenc meteorológusom (a palócos tájszólással) valahogy úgy kezdte ma este, hogy a napokban változás kezdődik időjárásunkban. Na, gondoltam, nesze nekünk, most már biztosan jön a hideg. De nem, hanem úgy folytatta, hogy délnyugati áramlással ilyenolyan akármi közeledik, ami egyre melegebb levegőt szállít térségünkbe. Szerintem egyszercsak azt vesszük észre, hogy itt a tavasz. Például a körömvirág nálunk ugyanúgy virít, mint nyáron, nem is fagyott el, gyönyörű új citromsárga és narancsszínű virágokat hoz, valamint a vonatból kitekintve nekem határozottan úgy tűnt, mintha egyes szántóföldeken szabályosan kikelt volna az őszi vetés. Nem normális dolog ez, akkor sem, ha én személy szerint el tudnám viselni, ha így telne el az egész télnek mondott időszak.
Máskülönben pedig amikor a szállítókat kísértem kifelé, háromszor is azt mondtam: "köszönjük". És nem is tűnt fel azonnal, csak jóval később.
Valamint kiderült számomra (hogy eddig nem derült ki, az egyedül az én hibám), hogy van nekünk egy olyan papunk, aki tud használhatót mondani a legkétségbeejtőbb helyzetben is és akin végre rögtön látszik, hogy érti, amit mondanak neki, sőt láthatóan együtt gondolkodik az emberrel. A sok-sok rossz tapasztalatom után ez igazi érték és ajándék.
Hát, nagyjából ez volt ma.
1 megjegyzés:
A többes számról nem olyan könnyű leszokni! :-(
Megjegyzés küldése