Szerintem az élet

Isten malmai - ami jelen esetben a helyi önkormányzatot jelenti - csak akkor őrölnek szélsebesen, ha pénzszagot szimatolnak. Pontosan négy héttel Anyu halála után máris megkaptam a tértivevényes levelet, melyet helyi szokás szerint nem a postás, hanem saját önkormányzati motoros futár kézbesített (kellőképpen frászt hozva rám, mert én a motoros-bukósisakos, ész nélkül dudáló emberről még mindig a táviratos postásra asszociálok, így aztán csak arra tudtam gondolni, hogy abból a kevés rokonomból is tán meghalt valaki). Szóval a tértivevényes levél a hagyatéki leltár felvételére idéz be engem a polgármesteri hivatal ilyen-olyan számú szobájába. Egy A4-es papírra odasorakoztattak mindent, amit vinnem kell(ene), van abban ingatlan tulajdoni lap, autó iratai, fenntartásos betétkönyv, biztosítási kötvények, folyószámla, devizaszámla, szerzői jogdíj, kft. vagy bt. társasági szerződés és hasonlók. Már előre sajnálom szegény önkormányzatot, mennyire meg lesz lepve, amikor kiderül, hogy semmi ilyesmivel nem tudok szolgálni, így aztán egy fillért se fog tudni legombolni rólam.
Csak úgy megjegyzem, hogy bezzeg abban nem naprakész a rendszerük, hogy felfogják, már legalább hat éve nem Sz. Ferenc lakik ezen a címen és évek óta harcolok velük, hogy ne ide küldözgessék az Sz. Ferenc nevére szóló különféle tértivevényes ... majd megmondtam miket. Hiába magyarázom nekik, hogy már én sem Sz. Ferenctől vettem az ingatlant öt évvel ezelőtt, mivel Sz. Ferenc a kettővel ezelőtti tulajdonos volt, tehát utoljára 2000-ben lakott itt, azóta ugyanezen város másik részében lakik, de a címét nem tudom. Nekik viszont semmibe se kerülne kideríten Sz. Ferenc címét, de nem, ők feszt küldözgetik a nevére szóló cuccokat az én címemre. Nagyon valószínű, hogy jövő csütörtökön, miután a hagyatéki semmi felvétele végeztével felocsúdtak a meglepetésből, ezt nekik is ki fogom fejteni.