Az elmúlt napok egyetlen derűs pillanata az volt, amikor egyik szomszédasszonyom így kezdte a mondókáját: "Tudja, Ágika, éppen pedikűröztem a kezemet, amikor ..."
Úrilány nem röhög szembe senkit, még ez a szerencse. De tény, hogy máig sincs fogalmam róla, miről is mesélt eme bevezető után. Az introdukció mindent feledtetett.
Úrilány nem röhög szembe senkit, még ez a szerencse. De tény, hogy máig sincs fogalmam róla, miről is mesélt eme bevezető után. Az introdukció mindent feledtetett.
3 megjegyzés:
:D
Ilyenkor még jó, hogy nincs ott még valaki, akivel összenéz az ember, mert akkor menthetetlenül kirobban a nevetés, vagy rághatják a szájuk szélét, vagy..., kinek mi a módszere. Én ilyen esetben nagyon veszélyes tudok lenni. :)
:))))))))))
Én nagyon tudok fapofát vágni, sőt olyan okos arcot is, mintha én is mindig pedikűrnek mondanám a manikűrt.
De volt nekem olyan csoporttársam Szegeden, akivel bizonyos előadásokon életveszélyes volt egymás mellé ülnünk, mert az előadó első félreérthető mondatára botrányos röhögésben törtünk ki. Iszonyú érzés és nem lehet abbahagyni.
Megjegyzés küldése