Elég nehéz hozzászokni a gondolathoz, hogy ezentúl talán úgy kell saját szülőmmel kommunikálnom és viselkednem, mint a filmeken az ápolók az öregotthonban: "Jól van, miszisztélor, most szépen felvesszük ... úúúgy ... nem, nem kell félni, nem tud bejönni senki ... igen, már ebédelt, miszisztélor, délután négy óra van, nem reggel ..." - csak a miszisztélor nem fog stimmelni. Tegnap még reméltem, hogy a folyamat visszafordul majd és csak valami légnyomásváltozás, vagy mit tudom én micsoda okozza a fura jeleket, de úgy néz ki, nem fordul itt vissza semmi. Vagy hátha, mégis ...
Az, hogy elég nehéz, nem jó kifejezés. A helyzetre jobban illik az ordítani tudnék a kétségbeeséstől szintagma.
Nem kell félni, nem alakulok alzheimeres vagy agyérelmeszesedéses bloggá. Csak úgy mondtam. Téma lezárva.
Az, hogy elég nehéz, nem jó kifejezés. A helyzetre jobban illik az ordítani tudnék a kétségbeeséstől szintagma.
Nem kell félni, nem alakulok alzheimeres vagy agyérelmeszesedéses bloggá. Csak úgy mondtam. Téma lezárva.
6 megjegyzés:
szerintem azzá alakulj, ami segít neked. bármi, ami segít neked...
nemigen van ilyen, tudom.
ölellek.
Köszi Lappa! Pillanatnyilag úgy érzem, nem jó nekem, ha azzá alakulok. Még azt a más által írt meglévő alzheimeres blogot se tudom olvasni. Önvédelem, azt hiszem.
túl sok okosságot amúgy se lehet ilyenkor mondani.
tarts ki. itt vagyunk melletted mind és gondolunk rád.
Köszönöm!
:megölel:
Köszi Mandulka, aranyos vagy. :)
Megjegyzés küldése