Dolgozni akartam, mármint szellemileg, de előbb még rákerestem egy zenére - vesztemre, mert beleakadtam egy olyan oldalba, ahonnan igen cselesen lehet letölteni zeneszámokat (először nem is hittem, hogy sikerülni fog, mert ilyennel még nem találkoztam, de tényleg működik). Azóta fel-felszisszenve fedezek fel mindenféle kincseket és csak töltök, töltök, töltök, ami elég nagy merénylet a mai tervezett napirendem ellen, de már mindegy, úgy vagyok, mint egy szenvedélybeteg, nem tudok leállni.
(Nem írom ide a linket, mert nyilván nem véletlenül működik úgy, ahogy működik, de ha valakit érdekel, jelezze itt a kommentben, összegyűjtöm a megrendeléseket és kör-emailben elküldöm.)
(Nem írom ide a linket, mert nyilván nem véletlenül működik úgy, ahogy működik, de ha valakit érdekel, jelezze itt a kommentben, összegyűjtöm a megrendeléseket és kör-emailben elküldöm.)
Délelőtt azért már dolgoztam, mármint fizikailag. Például árumentő akciót folytattam. Ugyanis a körtekészlet rohamos romlásnak indulván, valamit tenni kellett, ezért nekiálltam menteni belőle a menthetőt. Ha pedig már benne voltam a tisztításban-aprításban, alkossunk_valami_érdekeset jelszóval jó sok almát is pucoltam hozzá, aztán találtam egy üvegben különféle aszalt gyümölcsöket, szilvát, meggyet, barackot, gondoltam, ezek se árthatnak egy kompótnak, ugyebár. A körtén kívül mindent bele a lábasba, cukrot és vizet rá, tüzet alá, hadd rotyogjon! Az utolsó öt percre beletettem a körtedarabokat is, lévén hogy azok mutatkoztak a legpuhábbaknak - és csiribí-csiribá lett öt nagy üveg befőtt, ott pihennek a konyhában és időnként behallatszik, amint nagy kattanással beszívja a vákuum az üvegek csavaros tetejét.
Aztán még tökgyalulás is volt, hosszan és unalmasan, az már nem esett ilyen jól, de mint tudjuk, nem minden nap papsajt. Viszont a majd' félméteres tökből még időben megmentettem gyalulás nélkül egy nagy darabot, azt felszeletelve és palacsintatésztába forgatva, kirántva, majd ketchup-ba mártogatva (mert nem volt itthon majonéz) a jól végzett munka örömével felfaltam.
Kedves nézőink, Bikfic konyhája című műsorunkat látták.
Aztán még tökgyalulás is volt, hosszan és unalmasan, az már nem esett ilyen jól, de mint tudjuk, nem minden nap papsajt. Viszont a majd' félméteres tökből még időben megmentettem gyalulás nélkül egy nagy darabot, azt felszeletelve és palacsintatésztába forgatva, kirántva, majd ketchup-ba mártogatva (mert nem volt itthon majonéz) a jól végzett munka örömével felfaltam.
Kedves nézőink, Bikfic konyhája című műsorunkat látták.
9 megjegyzés:
Jaj, a ketchupba mártott rántott tököt de megenném most!!
A zenés kör-emailből kérnék szépen!
Igenis, 1 zenés url rendel! :)
Nagyon jó kis konyha! Én olyan palacsintát még életemben nem ettem, de ki fogom próbálni! :)
A zene linkje engem is érdekel! Aztán, vagy meg tudom csinálni, vagy nem. Majd, ha elakadok, kérek segítséget Valakitől!!! :)
Előre is köszönöm.
plusz egy, köszi
Oké, eddig három megrendelés. Hétfőig várok, ahány igény addig összegyűlik, annyi címre küldöm az url-t.
Nem kell aggódni, nem nehéz a letöltés, csak érdekes és szokatlan a megoldás. De úgyis leírom az emailben, semmi különös, mindenkinek menni fog.
Én is kérnék egy url-t :-) (gigi1976kukaccitromailponthu)
próbáld ki padlizsánnal...mmmmm......+ egy cím...pussz...agika61@citromail.hu
Én is szeretnék zenét... Köszi!
Sajna a padlizsánnal nem tudtuk egymást megszeretni, pedig legalább háromszor próbálkoztam, de nagyon nem ízlik, brrr...
Megjegyzés küldése