Szerintem az élet

Szegény Illés György, az operatőrök doaenje még holtában is hasznára volt a kultúrának: az ő halála okán változtatott műsort a közszolgálati tévé és valami amerikai gagyi helyett lejátszották az 1963-ban készült Pacsirta c. filmet Páger, Tolnay, Latinovits, Darvas Iván, Nagy Anna és még sok-sok remek színész szereplésével. Már nem nagyon emlékeztem rá, pedig láttam valamikor régen, de mint általában a Kosztolányi-próza, nekem elég nyomasztó élmény volt már akkor is. A csúnya lány témát mi már nem is igen értjük, ahhoz az akkori, a két háború közti Magyarországon kellett volna élni, hogy átérezzük, milyen tragédia volt ez abban a világban, ahol a lány egyetlen "érvényesülése" a (lehetőleg jó) férjhezmenés volt.
Az egészből a színészek játéka volt a legnagyobb élmény és persze megint felfedezhettem, hogy Kosztolányi milyen nagy ismerője volt az emberi léleknek.

Egyébként az rtlklub esti híradóját nézve megint a hányinger kerülgetett attól a szenzáció- és katasztrófavadászattól, amit ez a tévé művel. Próbáltam memorizálni, milyen témák mentek, nem biztos, hogy minden eszembe jut: kezdődött a fűzfői robbanással, aztán folytatódott az eltűnt focista holttestének megtalálásával, a sárospataki emberrablással, a két halottat követelő autóbalesettel, a madárinfluenza emberre is veszélyes változatával Bács-Kiskunban, aztán a féltékenységből ölni próbáló, majd öngyilkossá lett férfi esetével és csak húsz perc múlva, tehát pontosan tizennyolc ötvenkor tértek rá az egyéb hírekre. Vagyis a műsor túlnyomó részében kizárólag tragédiákkal, katasztrófákkal foglalkoztak. Nekem már régóta az az érzésem, hogy a kereskedelmi tévék hírszerkesztőinek akkor van jó napja, ha valami szerencsétlenség történik, lehetőleg minél közelebb, minél több embert érintsen és persze minél többen haljanak meg benne. Hogy lehessen aztán fontoskodó, komor tekintettel a kamerába tekintve előadni a borzalmakat, bele a néző képébe, hadd borzongjon, hogy mik vannak, mert ettől nő a nézettség. Legalábbis szerintük.