szerda, november 10, 2010

Betegbeteg köhögköhög fájfáj rekedreked, nagyjából ez az elmúlt hét kulcsszavakban.
Kicsit részletesebben pedig annyi, hogy bekaptam egy olyan vírust, amilyent tényleg senkinek se kívánok. Köhögésem csak a gyerekkori szamárköhögős időszakomhoz hasonlítható (mert nekem még volt ám szamárköhögésem, az utolsó pillanatban épp megkaptam, pár hónap múlva vezették be a di-per-te oltást), bár most már lényegesen jobb, mint néhány nappal ezelőtt volt. Az engem telefonon hívókkal úgy kezdtem a beszélgetést, hogy bocs', ha leteszem, semmi baj, csak épp megfulladok a köhögéstől - és aztán amikor elérkezett az az állapot, tényleg letettem. Kiszenvedtem magam, aztán visszahívtam az illetőt, és ez így ment szerdától legalább vasárnapig. Most már kibírok egy telefonbeszélgetésnyi időt, ám most meg igazság szerint beszélnem sem lenne szabad. Mert mivelhogy egyre jobban berekedtem, ma elzarándokoltam a helybeli gégészetre (ahová nagy örömömre sem beutaló, sem előjegyzés nem kell, nagy dolog ám ez a mai agyonszervezett egészségügyben). Semmi tömeg, semmi tülekedés, még meg sem melegedett a szék alattam, máris behívtak, tükrösfejű doki a célszerszámaival bekukucskált mindenhová, ahová csak tudott és hát igen, jól sejtettem én ezt, van nekem gégegyulladásom, meg egy kicsinyke hangszalaggyuszim is, bíbibííí.
Közbevetőleg elmesélem, hogy amikor azt láttam, a doki meggyújt egy szál gyufát* (mely művelet ugye gégészeten százszázalékos jele a közelgő gégetükrözésnek), még gyorsan kikérdeztem, milyen technikával parancsolja az aktust - mert van, akinél azt kell mondani: éééé, aztán van, aki azt kéri, sóhajtson nagyot a beteg és van, akinél lihegni kell aprókat, mint a kiskutya - na, kiderült, hogy ő mind ezt a hármat kombinálja: először sóhajtani, aztán éééé, majd lihegés. Ez csak így leírva látszik bonyolultnak, de az egész nem tartott tovább tíz másodpercnél és teljesen betegbarát művelet volt, pedig a gégetükrözés, mint olyan, nem egy fáklyásmenet. Ebből is kitűnik, hogy ügyes dokit fogtam ki, hiába, nagy általánosságban szerencsém van az itteni szakorvosokkal.
Tehát gyógyszer, meg kálcium, meg gargarizálás, és minél kevesebbet beszélni, nem is suttogni, mert az még jobban megerőlteti a gégét és a hangszálakat. Most tehát kúrálom magam tovább, mélyen hallgatok és örülök, hogy a blog nem hangos műfaj, mert írnom, hát azt még szabad.
(Egyébként érdekes, hogy ilyenkor tulajdonképpen zenét sem lenne szabad hallgatni - ezt nem a doki mondta, tudom régóta - mert a hangszalagok zenehallgatás alatt is működnek, ami nem jó, tekintettel gyulladt állapotukra. De ezt már igazán nem tudom betartani, pedig nekem, akinek a fejében úgyis állandóan megy valami dallam, biztosan mozognak a hangszalagjaim, míg szól a SztárFM.)



*ha van itt olyan szerencsés, akinek még soha nem tükrözték a gigáját, annak elmondom, hogy az égő gyufa nem a beteg kínzására szolgál, csak arra, hogy vele megmelegítve a kis nyeles tükröcskét, az a beteg szájüregébe helyezve nem fog bepárásodni (legalábbis addig a pár másodpercig) és így az orvos látja is, amit kell

13 megjegyzés:

mick írta...

Hatásos antivírust kívánok, s mielőbbi gyógyulást.
:)))

Samu írta...

Mielőbbi gyógyulást!

Egyébként nekem is volt szamárköhögésem gyerekkoromban. Nagyon nem jó dolog. Vittek engem mindenhová, hegyre, levegőre, de semmi sem használt. Akkor azt mondta egy örg óbudai az anyunak, vigyen ki engem a gázgyárhoz, ott majd elmúlik. (Akkoriban még működött ugye az óbudai gázgyár.) Az anyu csodálkozott ezen, de gondolta, végül is teljesen mindegy, merrefelé sétálunk, és elmentünk a gázgyárhoz. Ott keringtünk körbe a nagy tartályok között. És valóban, három nap múlva nem köhögtem. Úgy látszik, valami speciális levegő volt ott, és a régi óbudaiak tudták ezt.


Ja, és ezt a gégetükrözést is csinálták már nekem is többször. Először azért megijedtem, hogy vajon mit akar azzal a lánggal, de azután úgy zajlott le a vizsgálat, ahogy Te is leírtad.

Samu írta...

Bocsánat, kimaradt egy e betű. Természetesen öreg óbudait akartam írni.

szabo.jenone@gmail.com írta...

Hú!- mindenféle tükrözéstől irtózom, mert még nem próbáltam. Gyógyulj mielőbb!!!

Bikfic írta...

Köszönöm szépen a jókívánságokat.

Samu, érdekes, hogy megkaptad, hiszen akkoriban már volt védőoltás, de nyilván nem adott teljes védettséget minden gyereknek.

Névtelen írta...

OFF
Miért van az, hogy az évekésemlékekbe simán be tudok jelentkezni, hozzád viszont nem enged, csak mint névtelent. :(
Akimoto

Bikfic írta...

Nem tudom, csak találgatok: pl. ha be vagy olyankor jelentkezve Akimotoként, amikor ott kommentelsz, akkor azért enged be. Ha ide kommentelsz, akkor is bejelentkezhetsz Akimotoként. De ha éppen nem vagy bejelentkezve, kell lennie egy olyan pontnak, hogy Névtelen/URL - azt bepöttyözöd és beírod, hogy Akimoto (url-t nem is kell).

Névtelen írta...

A legutolsó variációt még nem próbáltam.
Nem megy. (A)

Névtelen írta...

Ide nem enged akimotoként bejelentkezni. Azt írja, hogy hibás név, hibás jelszó. A gmailos profilomban lehet a hiba, ott nem enged javítani.
A közös blog profiljához elfogadta azt az identitást, amihez ragaszkodom, elfogadja a bejelentkezést.
***
Hogy vagy, meggyógyultál?

bikfic írta...

Akimoto, úgy se sikerül, ha a NÉV/URL-cím pontot jelölöd be? Oda elég csak a nevet beírni, url nem is kell.

Köszönöm kérdésed, már majdnem teljesen rendbejöttem, még kicsit rekedt vagyok.

Névtelen írta...

próba

Névtelen írta...

nem fogadja el a nevemet

Névtelen írta...

Megpróbálok újra regisztrálni