Szerintem az élet

Jogos a kérdés, milyen műtétem is lesz - nem hirdettem a fajtáját, egyébként epeműtét. De csitt, nehogy valaki megszólaljon, hogy ó, azt ma már pici lyukakkal csinálják, meg hogy semmiség az egész, mert ha ilyet hallok, visszakézből harapok, de nagyon. Aki abban a tévhitben él, hogy az semmi, felvilágosítom, hogy azt is ugyanúgy előkészítik, ugyanúgy mély altatásban végzik, a kockázat ugyanakkora, csak éppen (ha minden rendben és nincs semmi komplikáció) sokkal hamarabb gyógyul utána az ember és nem lesz húsz centis vágás a hasán, ennyi a különbség.
Ami pedig a dátum vagy nem dátum polémiát illeti, hát ez bizony alkat dolga. Volt nekem már ennél sokkal nagyobb műtétem, akkor előre beosztottak bizonyos napra és nem mondom, hogy addig nyugodtan vártam és malmoztam, de legalább számítottam rá, tudtam, hogy a hátralévő időbe mi fér bele, mit kell elintéznem, mit tegyek rendbe, mit szervezzek meg, aztán persze nőtt a feszültség bennem és eljött az a nap, amikor be kellett vonulni. Most viszont semmit sem tudok, minden napot úgy kell elkezdenem, hogy semmit sem tervezhetek, mert lehet, hogy holnap reggel (na jó, nem holnap, mert szombat lesz) már menni kell. Ennek megfelelően minden telefoncsörgésre eláll a szívverésem, na szóval, nem való ez nekem. Számomra ez a létező legrosszabb megoldás, akármi is az oka.
Mellesleg, már a hetedik hetet gyűröm az első epegörcsöm óta, ami azt is jelenti, hogy április közepe óta igen kemény diétán vagyok, hozzá még a mindenféle vizsgálatok, ügyeletes orvosok, aztán a kórházba járogatás ezért, azért, úgyhogy tán mondanom sem kell, mennyire elegem van. Egyszer majd persze vége lesz és megoldódik minden. Valahogy biztosan.