Szerintem az élet

Ha a mostani harminc év körülieknek feltennénk a kérdést, mi jut eszükbe, ha azt hallják, Ráday Imre, illetve, megjelenik-e előttük a névhez kapcsolódva Ráday arca, hangja, alakja - vajon mi lenne az eredmény? A kérdés persze költői, mert a mai harminc év körüliek pici gyerekek voltak még, amikor Ráday meghalt, de attól még, ugyebár ... és gyorsan hozzáteszem, egyáltalán nem tehet róla, akinek netán fogalma sincs, ki volt ő. Hiszen éppen ez az, sose látjuk sehol, nem ismétlik sem a filmeket, sem azt a rengeteg tévéjátékot és azt a pár színdarab-felvételt, melyekben játszott, hát honnan tudna róla bármit is a nyolcvanas évek óta felnőtt - már nem is egy - nemzedék?
Ez csak arról jutott eszembe, hogy tegnap a királyi tévén láttam a Hogy volt? című műsor soron lévő adását, melyben most éppen Ráday Imréről beszélgetett néhány színész és persze a fia, R. Mihály, közben sok-sok régi műsorrészletet is bejátszottak, melyeket már mi is elfelejtettünk, akik annak idején nézők voltunk, de azok, akik nem is éltek akkor, soha nem is láthatják ezeket. Mert megy a sírás-rívás, hogy megvonás itt, tartozás ott, nincs pénz semmire, tévéjáték készítésére meg végképp nincs - de a filmraktárba, az archívumba azért bele lehetne nyúlni, és a gagyi műsorok helyett bemutatni ilyeneket is, hogy ne merüljön a feledés ködébe annyi jobbnál jobb felvétel és hatalmas színészegyéniség. És persze nem csak Ráday Imre a vesztesége a mai nemzedékeknek, hanem mellette sorolni lehetne a 20-30 éve eltávozott nagy művészeket, akik mindannyian kimaradnak a köztudatból, pedig a filmszalag, meg a tévékamera kazettája megörökítette őket. Csak le kéne játszani azt a rengeteg szalagot.