Tegnap, keresvén valami alig fontosat, könnyelműen a könyvek közé túrtam, aminek az lett a kellemes következménye, hogy végül, bár nem volt tervbe véve, három, könyvekkel több sorban megrakott polcot rendeztem át és persze böngészgettem végig. A polc környéke percek alatt csatatérré változott, én pedig ültem a lövészárokban és olvastam. Olvastam ezt, fellapoztam azt, belenéztem amabba, elcsodálkoztam, hogy nini, ez is megvan, nocsak, erre se emlékeztem - aztán így remek hangulatban telt a nap.
Találtam például egy ősrégi füzetkét, zöld papírborító, rajta a cím: Rákosmenti hétköznapok, kiadták 1958 januárjában. Amolyan választási előkészülethez tartozó, ma úgy mondanánk, kampányanyag. Most nem térnék ki ama jelentéktelen tényezőre, hogy akkortájt a választás a valóságban csak szavazást jelentett (ugyanis tényleges választék nem volt), mindegy, mindenesetre a Hazafias Népfront XVII. kerületi bizottsága kiadta ezt a füzetet, melyben részletesen taglalták a kerület életét, fejlődését az utolsó néhány évben. A papír nagyjából újságpapír-minőségű, ennek megfelelően a fotók is gyatrák, no meg az eltelt fél évszázad se használt nekik, de van ebben a füzetben egy kép, melynek értéke felbecsülhetetlen.
Ott vagyunk ugyanis rajta mi, az ötödik á osztály - legalábbis két padsornyi belőlünk - a rákosligeti leányiskolában 1958 őszén, ülünk, tessék figyelni: hátratett kézzel, úgy ám! és minden bizonnyal Magdi nénire figyelünk, míg a fényképész kattintgat. Kantáros szoknya, fehér pikégalléros köpeny, mackófelső és persze masnik a hajban minden mennyiségben. Ahogy ránéztem a képre, azonnal mindenkit felismertem. Gondolatban soroltam a neveket (egy kivételével, akire emlékszem ugyan, csak a nevére nem) és az jutott hirtelen eszembe, hogy milyen élesen leképeződött bennem a gyerekkori mivoltuk, bezzeg ha most hatvankét évesen kerülnének elém, aligha ismernék rájuk és persze ők sem énrám.
Egyébként belőlem nem sok látszik: ott vagyok a fal mellett az utolsó előtti sorban a nagy fehér masnival és a padtársam, Nagy Anikó éppen felém fordul. Pillanatfelvétel az örökkévalóságnak 1958-ból.
Találtam például egy ősrégi füzetkét, zöld papírborító, rajta a cím: Rákosmenti hétköznapok, kiadták 1958 januárjában. Amolyan választási előkészülethez tartozó, ma úgy mondanánk, kampányanyag. Most nem térnék ki ama jelentéktelen tényezőre, hogy akkortájt a választás a valóságban csak szavazást jelentett (ugyanis tényleges választék nem volt), mindegy, mindenesetre a Hazafias Népfront XVII. kerületi bizottsága kiadta ezt a füzetet, melyben részletesen taglalták a kerület életét, fejlődését az utolsó néhány évben. A papír nagyjából újságpapír-minőségű, ennek megfelelően a fotók is gyatrák, no meg az eltelt fél évszázad se használt nekik, de van ebben a füzetben egy kép, melynek értéke felbecsülhetetlen.
Ott vagyunk ugyanis rajta mi, az ötödik á osztály - legalábbis két padsornyi belőlünk - a rákosligeti leányiskolában 1958 őszén, ülünk, tessék figyelni: hátratett kézzel, úgy ám! és minden bizonnyal Magdi nénire figyelünk, míg a fényképész kattintgat. Kantáros szoknya, fehér pikégalléros köpeny, mackófelső és persze masnik a hajban minden mennyiségben. Ahogy ránéztem a képre, azonnal mindenkit felismertem. Gondolatban soroltam a neveket (egy kivételével, akire emlékszem ugyan, csak a nevére nem) és az jutott hirtelen eszembe, hogy milyen élesen leképeződött bennem a gyerekkori mivoltuk, bezzeg ha most hatvankét évesen kerülnének elém, aligha ismernék rájuk és persze ők sem énrám.
Egyébként belőlem nem sok látszik: ott vagyok a fal mellett az utolsó előtti sorban a nagy fehér masnival és a padtársam, Nagy Anikó éppen felém fordul. Pillanatfelvétel az örökkévalóságnak 1958-ból.
18 megjegyzés:
Ó, micsoda kincset találtál!!!
Azon gondolkozom, hogy ez melyik tanterem. A kisfolyosón az átjáró-terem a miénk volt, a tiétek a szemben lévő? Az volt a mi elsős termünk.
Borzasztó, hogy mennyi mindent elfelejtettem :(
Ötödikben az a terem volt a miénk, aminek a kis folyosón balra volt az ajtaja, ez a két ablak az udvarra nézett. Elsőben is ez volt a termünk. Az ajtónak a padsorok mögött kell lennie, csak hát az már nincs rajta a képen.
Te tudod annak a kis fekete hajú lánynak a nevét ott Szijártó Éva előtt (Kovács Bori mögött)? Ő az, akinek nem emlékszem a nevére.
Mi is ültünk igy, hátratett kézzel, de emlékeim szerint csak alsótagozatban.. Volt is fegyelem, meg tanártisztelet...
Arra tippeltem, hogy Horváth (Erzsi?), de nyilván nem ő, biztos felismerted volna.
Az elsős képeteken az első sor bal szélén ül egy Szász nevű kislány, én nem emlékszem rá. Lehetne ő is, mert valahogy hasonló arckifejezéssel néz, de úgy tűnik, neki jóval világosabb a haja :(
Nekünk is az volt elsőben a termünk, nyilván váltott műszakban jártunk.
Minél régebbi egy kép, annál kedvesebb. Én is őrzök külön egy albumban régi töredezett amatőr fotókat. Csak nagyító használatával élvezhetők.
Én megszerveztem az ötven éves osztálytalálkozót és volt, akivel tényleg nem találkoztam ötven éve s mégis egyből felismertem.
Csatlakozom Kangához. Nekünk is csak az alsó tagozatban kellett hátratett kézzel ülni. Egyébként nagyon klassz a kép!!!! :-))) Mintha a saját gyerekkoromat látnám! (Az sem volt sokkal később: 1962-ben kezdtem az ált. iskolát.)
Mi meg akkor fejeztük be :)
Samu, hahh, bohó ifjúság! én '62-ben már a gimit kezdtem. :-)
Gabi, nem Szász Ilonka az, ez biztos. És előttem is van az a kislány, kicsi volt és olyan szomorú arcú, csak épp azt nem tudom, hogy hívták.
Ja, és persze nem Horváth Erzsi. Volt egy harmadik padsor is, ami nem látszik, ott ülnek a többiek, hiszen jóval többen voltunk ennél.
:( Sajnos, nem tudom. Néztem az elsős osztályképeteket, rengeteg számomra ismeretlen arc (és név). Sokan mentek el tőletek. 56? Vagy egyébként?
Erre a teremre én úgy emlékszem, hogy volt benne egy kettes meg egy hármas padsor, ugyanúgy, mint az átjárós teremben. 3 kétüléses sor mintha csak a kisfolyosó két utcára néző termében lett volna, meg az összenyitható nagyban, ahol ti voltatok nyolcadikban. Én mindig harmadmagammal ültem (kivéve másodikban és hatodikban, meg persze a két év alatt, amikor a IV. utcai épületbe jártunk) Szóval fele-fele, de ha volt hármas pad, akkor nekem biztosan ott volt a helyem :)
A falon, a szőttes mellett kis mázas korsócskák voltak :)
Már nem tudom, hányan mentek el, de nem 56 miatt, hanem valahogy cserélődtek: mentek is, meg mások jöttek is.
Majd küldök mailben ötödikes osztályképet is.
Jó, jó, csak azt akartam ezzel mondani, hogy a kép ugyan 58-ban készült, de a 60-as évek elejére is passzolna, mivel akkor is ugyanilyenek voltak az általános iskolák.
63-ban voltam elsős, akár a mi osztálytermünk is lehetett volna.
Akkoriban még nem hónapról hónapra változott a világ. Inkább évtizedenként... Nm volt az olyan nagy baj, ugye?!:)
OFF Próbakomment. Napok óta nem enged be. :(( És még a hó is monnyon le.
Kedves Ági, küldtem neked egy filmes labdát, remélem, nem haragszol...
Köszönöm, nézem, aztán majd igyekszem. :-)
Megjegyzés küldése