Szerintem az élet

Folytatva a délelőtti eseményeket: kimentem, kiástam a bejárati ajtót és a lépcsőt, mert teljesen befújta őket a hó, majd pedig elküzdöttem magam a kapuig. Előbb azt terveztem, hogy a kaputól bejövök kicsit melegedni, de aztán meggondoltam magam és kiástam a kaput is, majd pedig lekotortam a járdát és csak ezután menekültem vissza a lakásba.
Odakint persze körbetekintettem és megállapítottam, hogy ameddig a szemem ellátott az utcánkban, összesen ketten tolták el a havat maguk előtt, én voltam a harmadik. Hát hiába, ezek szerint én vagyok itt a környéken az egyik leginkább dzsénfonda-fittségű egyén. Még ennyi egoista barmot nem hordott a hátán a föld, amennyivel itt körül vagyunk véve. Senki nem számít, csak én, én, én, én, én hadd lépjek be az autómba száraz lábbal, aztán hajtsak ki a telekről, a többi, aki netán nem négy keréken, hanem két lábon menne el a járdán, magasról le van ejtve. Jó példa erre egyik közvetlen szomszédom, aki (amint hallom éppen a kotorászást) most este hatkor kezdi a hólapátolást, amit persze mondanom sem kell, csak azért nem halaszthat tovább, mert holnap reggel ki kell állnia a kocsival, hogy munkába menjen. Hogy reggel óta mindenki bokáig érő havat taposott előttük, az meg se fordult a fejében egész nap, míg bent sunyított a melegben. Kérdem én, hogy én vagyok-é az antiszociális, mert ki nem állhatom az ilyeneket, vagy ők azok, akik mások iránt soha, semmiféle kötelezettséget nem éreznek?

Na, a másik meg, amitől kiakadtam: reggel minden híradásban bemondták, hogy ha majd eláll a hóesés, akkor elkezdik takarítani az utakat, mármint az a vállalat, akinek ez a dolga. Érted: ha majd eláll. És ha most két napig esett volna egyfolytában? Akkor két nap múlva kezdenék a takarítást? A méteres havat? Az igencsak érdekes lenne. Hadd világosítsam fel közterületokoskáimat, hogy minél többször tolják el, annál könnyebben megy, mondjuk, ha folyamatosan cirkálnának azok a kotrómonstrumok, akkor esetleg nagyobb eséllyel lehetne havazás közben is közlekedni az utakon. Én például tegnap délután a legnagyobb hóesésben is kimentem és ellapátoltam, mert tudtam, hogy ha megvárnám, míg majd valamikor ma eláll, akkor már sokkal, de sokkal nehezebb dolgom lenne, dupla annyit kellene emelgetnem, nem szólva arról, hogy közben az a pár ember, aki halált megvető bátorsággal elmegy erre, még le is taposná, úgyhogy csak magammal szúrnék ki. Egyébként is, Közép-Európában már csak ilyen az éghajlat, télen esik a hó, nincs ebben semmi meglepő, ez igazán nem írható még a globális felmelegedés számlájára sem és fogalmam sincs, a közterületeseket miért éri ez minden egyes alkalommal annyira váratlanul.