A sors iróniája, hogy a mai össznépi áramszünetből mi kaptuk a leghosszabb időt, nevezetesen reggel 7-től délután 4-ig voltunk villany nélkül, pedig ezen az utcaszakaszon egy árva fa nem sok, annyi sincs. Az áramszünet ugyanis amiatt tört ki, hogy városunkban ma gallyazták a villanyvezetékekhez közel lévő lombokat, természetes hát, hogy ilyenkor áramtalanítanak. Jó előre be is jelentették, melyik körzet mely részein mettől meddig lesz áramszünet. Ez más utcákban csak pár órát jelentett, illetve volt, ahol kétszerre elosztva 2-3 órát, ám a mi hosszú utcaszakaszunkon - melyet egész nap telibe éget a nap, sehol egy árnyékot adó, gallyazandó fa - 9 óra hosszat nem volt áram, ami még télen is sok, de így nyáron a telepakolt fagyasztókat tekintve elég rizikós. Tegnap este fölpörgettem a villanybojlert, nehogy ma délre kihűljön a víz, némileg átszerveztem a hűtőpolcokat, hogy minél kevesebb ajtónyitogatással megoldható legyen a mai nap, aztán reggel mint Villámkezű Joe, úgy kapkodtam ki erősen koncentrálva a reggelire valót, majd pedig később ugyanígy villámsebesen vissza mindent. És ugye se varrógép, se centrifuga, se tévé, se rádió (bíbibí, azt kicseleztem, mert van énnekem elemes!), sem pedig internet. Ilyenkor ugye varrnék (pedig utálom), tévéznék (na, legföljebb a Famíliát délben), mosnék (pedig üres a szennyestartó), sőt folyton eszembe jut, mit akartam megnézni a neten (pedig máskor este nyolcnál előbb a gép közelébe se megyek).
Aztán valahogy túléltük az áramszünetet, pontban négy órakor bejelzett az üzenetrögzítő, bekattant a dévédélejátszó, kiviláglott a tévé piros ledje és fölmordult a hűtő motorja, ebből vettem észre, hogy helyreállt a világ rendje, visszatértünk a kábelekkel átszőtt civilizációba. Mert elektromosság nélkül nekünk már nem élet az élet, ez van.
Aztán valahogy túléltük az áramszünetet, pontban négy órakor bejelzett az üzenetrögzítő, bekattant a dévédélejátszó, kiviláglott a tévé piros ledje és fölmordult a hűtő motorja, ebből vettem észre, hogy helyreállt a világ rendje, visszatértünk a kábelekkel átszőtt civilizációba. Mert elektromosság nélkül nekünk már nem élet az élet, ez van.
5 megjegyzés:
Olyan végzetesen benzin és áram függők lettünk, hogy szinte fel se érjük ésszel. A civilizáció teljes mértékben romba dőlne áram nélkül. Semmi se működne, kezdhetnénk tollal levelet írni, és biciklire ülve elvinni a címzetthez. Hogy a hangulatos gyertya világításról ne is beszéljünk.
Viszont egy gondolat a fák áramszolgáltató általi gallyazásáról: nálunk az alföldi poros kisvárosban, ahol annyira kell minden levél a fán mint sehol máshol, kiszámolták, hogy kevesebbe kerülne az összes vezetéket földalattivá tenni, mint az az összeg, amit a fák gallyazására kifizet az áramszolgáltató a városgazdálkodásnak. Aztán mégis inkább fákat csonkolnak...:(
Kiderül, hogy igaza volt az óriásplakátnak: „Ha áram van, minden van.” - szólt a szövege. De engem nem vert át: Ha áram van, akkor pl. egyáltalán nincs áramszünet.
:)
Júúúúj! Miklós! Ez fájt. :-))))
Ahol én lakom, már föld alatt vannak a villanyvezetékek, mégis van áramszünet...Talán mert a többi (régebbi) kerületben még vezetékes és csak összefüggünk valahogy, .. Pláne este sokkoló az áramnélküliség. Van két olajlámpánk (nem petróleum kell bele, hanem olaj, de a formája olyan, mint a régi petr. lámpáé), de sajnat olvasni pl nem nagyon lehet mellette. Nekem legalábbis kevés a fénye.
A "civilizáció" kiölte belőlünk a túlélési képességeinket. Sokszor elgondolkodom, hogy ha ezek valami folytán megszünnének (villany, távfűtés stb.), akkor az úgynevezett "természeti népek" maradnának fenn, nem mi.
Megjegyzés küldése