Ma Budatétényből visszafelé jövet úgy döntöttem, elmegyek a busszal a végállomásig, megnézem már azt a Savoya Parkot. Megnéztem. No, nem az egészet, csak egy kis részét, de ott mindjárt ráakadtam egy orosz delikátboltra. Nem bírtam ki, hogy körül ne szimatoljak benne, van ott minden, többféle mustár, ilyen-olyan savanyúság, lekvárok, halkonzervek, meg rengeteg egyéb, és ... attrakció, tratatatamm, van egy kis hűtőláda tele orosz fagyikkal, valódi orosz fagyikkal! Kérem, én olyan két ostyalap közé töltött tejszínes fagyit ettem, mint valamikor régen Leningrádban a Nyevszkijen. Kimenekültem a zsákmánnyal a bejárat elé, ahol levegő is van (valamiért ebben a plázában nem hibernálják a kuncsaftokat, ami az én szememben nagy hiba), leültem egy padra és amíg eszegettem a fagyit, azt képzeltem, hogy 1982-ben Leningrádban a guruló-kocsis fagylaltárustól vettem, most pedig az Osztrovszkij téren Katalin cárnő szobra mellett ülök a parkban, balra a Szaltikov-Scsedrin könyvtár, mögöttem az Alekszandrinszkij Teatr, szemben pedig zúg a Nyevszkij autóhömpölygése.
És miközben emígyen elaléltam, lehuppant mellém egy bevásárlókocsit toló korombéli asszony, barátságos arccal jó étvágyat kívánt, majd pedig így szólt: "Ne haragudjon már, meg tudná nekem mondani, hogy kell főzni a pacallevest?" Pacallevest! Szentpétervárból egyenesen bele a pacallevesbe nyakig, bumm!
Tán mondanom se kell, nem igazán volt természetes a mosolyom, amikor magamhoz térvén felvilágosítottam, hogy én még életemben soha ... sőt, nem is akarok. Kicsit csodálkozott, aztán bizonygatni kezdte, hogy először ő is undorodott tőle, de aztán megszerette és most vett pacalt (szerencsére nem mutatta meg), de nem tudja, hogyan kell elkészíteni. Ha észnél vagyok, ajánlhattam volna neki a mindemegette.hu-t, mint alapforrást, ezzel aztán kiakasztottam volna teljesen, de inkább váltottunk még pár szót az én fagylaltomról, majd pedig elköszöntünk és én eljöttem csupa-csupa kétség közt hagyva a hölgyet. Így végződött romantikus találkozásom az orosz fagyival.
És miközben emígyen elaléltam, lehuppant mellém egy bevásárlókocsit toló korombéli asszony, barátságos arccal jó étvágyat kívánt, majd pedig így szólt: "Ne haragudjon már, meg tudná nekem mondani, hogy kell főzni a pacallevest?" Pacallevest! Szentpétervárból egyenesen bele a pacallevesbe nyakig, bumm!
Tán mondanom se kell, nem igazán volt természetes a mosolyom, amikor magamhoz térvén felvilágosítottam, hogy én még életemben soha ... sőt, nem is akarok. Kicsit csodálkozott, aztán bizonygatni kezdte, hogy először ő is undorodott tőle, de aztán megszerette és most vett pacalt (szerencsére nem mutatta meg), de nem tudja, hogyan kell elkészíteni. Ha észnél vagyok, ajánlhattam volna neki a mindemegette.hu-t, mint alapforrást, ezzel aztán kiakasztottam volna teljesen, de inkább váltottunk még pár szót az én fagylaltomról, majd pedig elköszöntünk és én eljöttem csupa-csupa kétség közt hagyva a hölgyet. Így végződött romantikus találkozásom az orosz fagyival.
6 megjegyzés:
Klassz lehetett. Mármint a kis nosztalgiázás!! Én is ettem Leningrádban ilyen fagyit, igaz, majd 10 évvel korábban, mint te. S télen, ami nagy szó volt, mert nálunk akkor még télen nem lehetett fagyit kapni. Egy hónapot töltöttem ott továbbképzésen. Nagyon szép volt. Felvonultam november 7-én a Téli Palota elé!
A VII. ker. István utca és a Hernád utca sarkán is van egy ilyen orosz delikát üzlet. Arbat a neve. Itt is vásárolhatsz, ha éppen erre jársz. Én nem voltam még bent soha, de előtte gyakran elmegyek.
Ugyanaz a cég lehet, mert annak is Arbat a neve. :)
A mamutos pláza mögött, a piac rész körül is van egy oroszos bolt, én ott akadtam rá gyermekkorom kedvenc grúz fűszerkeverékére, az Adjika-ra (latin betűkkel nem tudom, jól írom-e :) ). A Savoya-parki üzletben is van, de ott nem "az igazi". Magyarázat: van többféle, szaftosabb, lekvárszerű piros, és egyetlenféle, kissé sűrűbb - szárazabb - állagú, sötétbarna kenőcs. Nnna, az a sötétbarna az igazi. Ha szereted az enyhén csípőset, próbáld ki egyszer valami sülthusin, isteni. :)
A törökbálinti Corában is van Arbat :-). Meg ha emlékeim nem csalnak, akkor a Fény utcai piacon is.
A pacalleves meg igenis finom :-).
A fótiban is van.:) Én onnan kapom a makréláimat és a füstölt tokhalat.Adzsikát is, de ezt valahogy nem tudom megszeretni. Pedig többször megpróbáltam.:)
Megjegyzés küldése