Kell még írnom Cseh Tamásról, nem elég, hogy betettem azt a dalt és hogy most a zenedoboz is az ő zenéjével van tele. A hetvenes években semmit se tudtam róla, az én környezetemben nem volt híre, de amikor '77-ben bekerültem az Akadémiára, a szomszéd asztalnál ült egy fiú, előfelvételis szerződéses volt és folyton dudorászott, fütyörészett, nem tudtam, mit. Kiderült, Cseh Tamást dúdol. Így találkoztam először Cseh Tamás dalaival.
Ma reggel pedig sorra hallgattam a számait, néztem a videókat és mindegyiknél robbant a reveláció, mert mindegyik rímel valamire, pont odaillik valamihez, éppen felel valami nagy-nagy kérdésre, egyik mellett se lehet elmenni érzelemtől mentesen.
Aztán az előbb Éva blogjára kattintottam és ott egy 2006-os koncertfelvétel, a Micsoda útjaim-at énekli, a vége felé oldalra néz a másik zenészre és fejét picit billentve, kérő tekintettel azt mondja: "még, még! ..."
Nyugodj békében, Tamás!
Ma reggel pedig sorra hallgattam a számait, néztem a videókat és mindegyiknél robbant a reveláció, mert mindegyik rímel valamire, pont odaillik valamihez, éppen felel valami nagy-nagy kérdésre, egyik mellett se lehet elmenni érzelemtől mentesen.
Aztán az előbb Éva blogjára kattintottam és ott egy 2006-os koncertfelvétel, a Micsoda útjaim-at énekli, a vége felé oldalra néz a másik zenészre és fejét picit billentve, kérő tekintettel azt mondja: "még, még! ..."
Nyugodj békében, Tamás!
1 megjegyzés:
Köszi a szép dalokat.
Legyen neki könnyű a föld!
Megjegyzés küldése