Hozzáteszek még valamit a hajlakkszórós témához: volt ám egy még primitívebb fajtája is. Úgy kell elképzelni, hogy két kicsi alumíniumcső volt egymáshoz illesztve valami zsanérfélével, 90 fokos szöget zártak be és az egyik szabad csővéget a hajlakkos üvegbe dugtuk, a másik szabad csővéget pedig fújtuk (igen, a pici szánkkal, úgy ám!) és ekkor az összeillesztésnél porlasztva ment a lakk kifele. Ez persze kétemberes meló volt, hiszen az ember a saját fejére nem tudta fújni. Én rajzszakkörös koromban másra is használtam ezt az eszközt, nevezetesen ezzel fújtam a fixálót a szénrajzokra. De szép is volt! Büdös és ragadós. Viszont tizennyolc éves voltam, hát igen.
Sajnos, nem találtam képet erről a bigyóról, hiába kerestem és bár sokáig megvolt nekünk az a bizonyos régi példány, mára már elveszett az idők viharában, pedig szívesen megmutattam volna. Igazi kőkorszaki cucc volt.
Sajnos, nem találtam képet erről a bigyóról, hiába kerestem és bár sokáig megvolt nekünk az a bizonyos régi példány, mára már elveszett az idők viharában, pedig szívesen megmutattam volna. Igazi kőkorszaki cucc volt.
11 megjegyzés:
Sajnos erre is emlékszem. A hajunkat esővízzel mostuk, (most már nem merném) sörrel vagy citrommal fixáltuk a berakás előtt, hajszárító sem volt, különösen vidéken.Egy-egy Fa-szappan is csodaszámban ment. Hát még a desodor. Talán gimis koromban láttam először valakinél, akinek külföldről hozták.
Dezodor! Persze volt már 1960-61 körül is, de nem spray, hanem golyós Caola dezodor. Piros kupakos fehér műanyagflakon volt, benne valami szagosított maszlag, ha ma megérezném a szagát, még most is ráismernék. :)
En is erre a fùjósra emlékszem, söt, még ma is lehet a derékszögü fùjót kapni itt Franciaországban, ha nem is hajra, de tusstinta-rörzitöre...
Nosztalgia, nosztalgia...
Az első fujós dezodort a 70-es évek elején hozták be Jugóból és "Bac" volt a neve. 2-3 illat volt, talán fehér, rózasszin és barna, ez utóbbi volt a fiúknak.Elég kellemes illat volt, ahogy emlékszem, sokszor kellett boltról boltra járni, keresni, mert hamar elfogyott. Egyszer hallottam egy férfi igy kereste: Tessék mondani van "bek" dezodor.. Jót vihogtam, bár lehet ő tudta jól a kiejtést:o)
Sőt, már a dezodor előtt is létezett valamiféle izzadásgátló folyadék, kis üvegben, de arról semmi emlékem, hogyan kellett használni. Gondolom, tenyérbe, aztán kenni. Még előtte meg volt izzlap. Mosható.
Ez az, Gabi, olyan piros színű folyadék volt kis üvegben és elvben izzadásgátló volt, dehát persze nem sokat ért. Az izzlap meg a köpenybe varrva ... te jó ég, tényleg régen volt! :))
Én egy időben a Lanosan-t szerettem. Látta valaki mostanában? Egyébként mi az az izzlap? Ráadásul köpenybe varrva.:))) És egyébként mi volt a dezodorok előtt? Hónalj-szaguk volt az embereknek? A szép nőknek is? Meg a jó pasiknak is? :)) Karády Katalinnak is? Meg Jávor Pálnak is? :))
Morgómedve
Ahogy mondod, Tibor, nyilván legfeljebb parfümözték vagy kölnizték magukat.
Az izzlap egy kétrétegű vászonból varrt izé volt, amit a ruha hónaljába lehetett befércelni, aztán kivenni és kimosni - nekem azért jutott róla eszembe az iskolaköpenybe varrt változat, mert májusban már előfordult, hogy a köpeny alá nem vettünk ruhát (persze kombinét, azt igen és ha már itt tartunk, legalább két korosztály a kombinét se ismeri, hehe), akkor jött az izzlap. Ja, és azt tudni kell, hogy a köpeny nagyjából egyféle kelméből készült: vastag, sprőd, darócszerű anyagból, szóval, lehetett izzadni benne rendesen.
Erre a fúvóra is emlékszem, sőt használtam is!
A mi köpenyünk sem volt kutya a maga nylon anyagával, abban is lehetett izzadni :-).
A kombinéra is emlékszem, igaz, leginkább azért, mert nagymamám tán még mindig hordja. :-)
Én NDK-ból barna színű viasz állagú alumínium hengerbe helyezett rúd deot hoztam anyunak. Förtelmes szaga volt, és alig lehetett kimosni a ruhából.A cél az lehetett talán, hogy eltömje az a pórusokat.
Köpenyből nekem is volt durva vászon legombolható ujjal, és nájlon is-ahogy akkor írtuk. Leginkább a fidres-fodros melleskötény-szerű volt elviselhető, de ezt a tanító nénik többsége nem vette jó néven! Talán, mert abban nem bűzlöttünk, mint a három napja parton foszladozó potyka?
Megjegyzés küldése