Életképekkel van tele a fejem mostanában. Például ma is ért egy. Két nő beszélget tőlem két méterre, az egyik jó negyvenes lehet, a másik most töltötte be a negyvenet pár napja (onnan tudom, hogy mondta). Beszélgetnek, hangosan, sőt harsányan. Mindenről, gyerekekről, iskoláról, évekről. Aztán már elválófélben a fiatalabbik rákérdez: "És te dolgozol?" Mire a másik: "Á, nem, már húsz éve nem ... már húsz éve!" - és röhög, nem lehet szebben mondani, igenis röhög. A fiatalabb: "De fizeted a tébét, vagy mi van?" - "Neem, azt fizeti a tanács, minden évben beadom a kérelmet és mindig egy évre meghosszabbíccsák, tudod ..." Majd hozzáteszi: "Minek dolgoznék? A fizetés nem fedezi a cigit se, érted ... a cigit se fedezi!" - és megint röhög, teli szájjal, harsányan röhög.
Én nem. Csak a bicska nyílik ki lassan, nyikorogva a zsebemben.
Én nem. Csak a bicska nyílik ki lassan, nyikorogva a zsebemben.
2 megjegyzés:
Bezzeg az anyukámnak 41 ledolgozott év után még a tb-t sem fizette az önkormányzat arra a pár hónapra, amikor nem járt a munkanélküli :-(. És ráadásul úgy néz ki, hogy még fél évvel később mehet csak nyugdíjba.
Hát ezért tartunk itt!! Nekem is felmegy az agyvizem ettől, s sajnos, sokan élnek így!!!
Megjegyzés küldése