Nem szép ez tőlem, tudom én, nem szép, hogy ezzel a mingyágyüvök szöveggel egyre csak hanyagolom a blogot. Valamint rá kellett jönnöm, hogy ha én arra várok, amikor majd nem a kezelések határozzák meg a heteimet-napjaimat, hát arra várhatok még egy darabig és addig a blog mégse árvulhat el teljesen, ugyebár. Szóval, tadamtadamm, itt vagyok, csak én, csak most, csak önöknek, mert megérdemlik.
A kezeléseket lelkiismeretesen végigcsináltam, büszke is voltam magamra nagyon, mivel az elején azt hittem, abbahagyom a felénél, de nem, kijártam a négy hetet. És miközben teltek-múltak azok a négy hetek, azalatt egyéb testrészeim robbantak le, de nagyon, úgyhogy kontrollra vissza, dokinéninek óhaj-sóhaj, ő vizsgál, fejcsóvál és ír, mármint a következő tizenöt kezelést egyéb testrészeimre. Most tehát járogatok az újabb sorozatra, a légkör családias, közben a kezelőben szól halkan a SztárFM, mi kell még? Csak azt sajnálom, hogy a tornának vége, mert ott különösen jól éreztem magam, remekül szórakoztunk, beszélgettünk, néha egész traccsparti alakult ki. Viszont újabb büszkeség - ha már más nem dícsérget, legalább én fényezzem magam - szóval, bármilyen hihetetlen, itthon is végighajtom a tornát, ha nem is minden nap, de másnaponként keményen, na persze a négy hét alatt nem volt kunszt úgy megtanulni a gyakorlatokat, sőt a sorrendjüket is, hogy olyan ez már, mint a biciklizés, elfelejteni se lehet.
Most már úgy kértem a fizikoterápián a beosztásomat, hogy azért időnként legyen egy-egy szabadnapom is, ne má' csak a robot minden nap, tehát néha máshova is ki tudjak mozdulni. Ja, és bérletet váltottam a helyi buszjáratra - amely buszjáratot nem úgy kell elképzelni, hogy kiállok a megállóba, aztán majdcsak jön, nem ám, ez naponta csak néhányszor jár és meghatározott menetrend szerint közlekedik (internetről letölt, kinyomtat, megtanul), no és persze nem a megállóban lakom, hanem odáig is jócskán gyalogolnom kell. De ez a gyaloglás még mindig csak a töredéke annak, mintha az egész falut utálkozva átszelném az sztk-ig, szóval, jó ez így, havi 1150-ért a bolondnak is megéri, hát még nekem.
A kezeléseket lelkiismeretesen végigcsináltam, büszke is voltam magamra nagyon, mivel az elején azt hittem, abbahagyom a felénél, de nem, kijártam a négy hetet. És miközben teltek-múltak azok a négy hetek, azalatt egyéb testrészeim robbantak le, de nagyon, úgyhogy kontrollra vissza, dokinéninek óhaj-sóhaj, ő vizsgál, fejcsóvál és ír, mármint a következő tizenöt kezelést egyéb testrészeimre. Most tehát járogatok az újabb sorozatra, a légkör családias, közben a kezelőben szól halkan a SztárFM, mi kell még? Csak azt sajnálom, hogy a tornának vége, mert ott különösen jól éreztem magam, remekül szórakoztunk, beszélgettünk, néha egész traccsparti alakult ki. Viszont újabb büszkeség - ha már más nem dícsérget, legalább én fényezzem magam - szóval, bármilyen hihetetlen, itthon is végighajtom a tornát, ha nem is minden nap, de másnaponként keményen, na persze a négy hét alatt nem volt kunszt úgy megtanulni a gyakorlatokat, sőt a sorrendjüket is, hogy olyan ez már, mint a biciklizés, elfelejteni se lehet.
Most már úgy kértem a fizikoterápián a beosztásomat, hogy azért időnként legyen egy-egy szabadnapom is, ne má' csak a robot minden nap, tehát néha máshova is ki tudjak mozdulni. Ja, és bérletet váltottam a helyi buszjáratra - amely buszjáratot nem úgy kell elképzelni, hogy kiállok a megállóba, aztán majdcsak jön, nem ám, ez naponta csak néhányszor jár és meghatározott menetrend szerint közlekedik (internetről letölt, kinyomtat, megtanul), no és persze nem a megállóban lakom, hanem odáig is jócskán gyalogolnom kell. De ez a gyaloglás még mindig csak a töredéke annak, mintha az egész falut utálkozva átszelném az sztk-ig, szóval, jó ez így, havi 1150-ért a bolondnak is megéri, hát még nekem.
3 megjegyzés:
Arról nem olvastam, hogy "egyes testrészeid" jobban vannak-e?
Ó, még csak a kezdetén vagyok a kezeléseknek, ilyenkor inkább rosszabbodik. :(
Csak kitartás kedves Bikfic, a tavasz, meg a meleg jót tesz mindennek, igy a fájásoknak is. Az otthoni tornát meg abba ne hagyd, ártani biztos nem fog, csak vigyázva, óvatosan...
Megjegyzés küldése