szombat, január 03, 2009

Tegnap este óta megint hasít az adsl. Délután volt még egy menetem, ez esetben Vonalvégi Andrást támadtam le és magyaráztam el az én nagy hasfájásomat, ő látszólag megértett mindent, csak úgy ropogott az ujjai alatt a klaviatúra, miközben írta, amiket mondtam, márpedig én mondtam mindent, ami ahhoz kellett, hogy mindenki megértse, mennyire hiábavalóság ide kiküldeni szerelőt és itt próbálkozni, hiszen itt már semmi, de semmi kicserélni való nincsen. Biztosított róla, hogy mindent továbbít a műszakiaknak és mindent megsürget és nagyon bízik benne, hogy sikerül elhárítani az én nagy bajomat. Mondtam, hogy én nemkülönben bízom ugyanebben, ezzel elváltunk. Ez történt úgy délután négy óra körül, majd pedig kábé három óra múlva beindult a net. És megy azóta is. Bizakodom, de azért nem nagyon, mert volt már ilyen, aztán mégse maradt így. De most hátha. A reményhal ugyebár a legszívósabb állat a földön.
Azért mégis szeretnék egy leírást kapni arról, hogy mit csináltak, hol, mit javítottak, amivel elérték a jelenlegi állapotot - hogy például a központban konfigurálták a cuccot, vagy kimentek vezetékhez, elosztóhoz, akármihez és ott bütyköltek valamit? Mert régebben, mondjuk, úgy egy évvel ezelőtt még az volt a szokásuk, hogy felhívtak telefonon és megkérdezték, rendbejött-e a vonal, amikor pedig mondtam, hogy minden rendben, akkor közölte a munkatárs, hogy ő most már lezárja a hibabejelentést. Vagy olyan is volt, hogy emailt küldtek hasonló céllal és szöveggel. Most viszont tényleg kíváncsi lennék a történtekre technikailag is. A mobilinternetről elég rosszakat olvasok az ilyen tárgyú fórumokon, hogy lassú, hogy rájukszámláznak jogtalan összegeket, hogy néhány giga elérése után korlátozzák a sebességüket, pedig papíron korlátlan az adatforgalmuk, szóval, nem merek váltani, legalábbis hogy teljesen felmondjam az adsl-előfizetést, úgy nem, mert ha aztán megszívom a mobilinternettel és visszatérnék az eddigihez, akkor fizethetek még belépési díjat is a téhómnak. Benne vagyok a csapdában nyakig.

Most viszont odakint a konyhában fő a leves, meg a tökfőzelék, brrr, de a bejglik, kókuszrudak és kőttes pogácsák után úgy gondoltam, itt az ideje egy kis könnyebb étkezésnek. Nem szeretem a tökfőzeléket. De megeszem. Bár lehet, hogy veszem a fáradságot és fasírtot sütök. Na persze, szigorúan csak feltét gyanánt. Aztán ha mégis megfordul az arány, mármint a főzelék és a husi aránya, akkor legfeljebb nem tökfőzeléket eszem fasírttal, hanem fasírtot tökfőzelékkel.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mondd kérlek, miért főz az ember tökfőzeléket, ha nem szereti? A szakácsnő privilégiuma, hogy azt főz, amit ő szeret. Nem? Nálunk legalábbis így van.:) Az én lábasomban nem fő olyan dolog, amit én nem szeretek.

Ági írta...

Mert könnyű és egészséges és most valami könnyű kellett a sütik után, és mert nyáron megpucoltam, legyalultam (nem kis meló!) és azóta a fagyasztóban figyelt. Aztán végül tükörtojással egész jó lett. :)

Ági írta...

Ja, és egyébként ha én mindig azt enném, amit szeretek, akkor folyton rántott sajtot, rántott husit, rántott ezmegazt és hasábburgonyát, valamint sok prézlivel túrógombócot és sok-sok palacsintát ennék és már az ajtón se férnék be. :)))