Van az úgy, hogy a legjobb pillanatban kerül az ember szeme elé valami, mint most például Meta pósztja a blogolásról. Mert van az úgy, hogy az ember begubózik, bloggerszíve megkeseredik és ahogy írás nélkül telnek a napok, egyre többször teszi fel a kérdést magának: ezt, meg ezt, meg emezt meg akarom én írni egyáltalán? Aztán maga is meglepődik azon, amit önmagának felel: nem, nem akarom megírni sem ezt, sem azt, sem amazt. Hogy miért felel így, azt ő sem tudja, de lusta kutatni az okot, egyszerűbb belesüppedni a naaagy kedvetlenségbe, hibáztatni a világot, az évszakot, az időjárási frontokat, a kormányt, bármit, csak gondolkodni ne kelljen. Néha ugyan elfogja a nosztalgia a régi idők iránt, hej, amikor még arról írtam, hogy ... de elhessegeti az érzést és nem ír, nem és nem.
Aztán ide-odakattintgatván a blogvilágban, eszébe jut, hogy megnézi, vajon visszazakatolt-e már a messzi családi karácsonyozásból a füstös fővárosba az a lány, és akkor eléugrik egy esszé a blogírásról, benne pontosan azok a gondolatok és gondolatoknak az ő menetük, melyeket annyiszor végigrágott már az elmúlt évek során, pontosan azok és pontosan úgy és egyáltalán - és akkor felvillanyozódás van és ötletek vannak és nem-értés van, hogy most mitől is volt tulajdonképpen ez a nem-akarás érzés? Kösz, Meta.
*****************
Ezek után már írhatnék is valamit, de pillanatnyilag nem az írói válság miatt punnyadok, hanem gondosan múlatom az időt önnön immunrendszerem erősítgetésével, mely erősítgetés a punnyadásban merül ki, hogy az ünnep előtti utolsó pillanatban beszerzett sima téli megfázásomat legalább annyira kikúráljam, hogy semmi akadálya ne legyen a szilveszteri dáridónak. Mert szerdán buli lesz, igen, virslivel, krumplisalátával, forralt borral és páholyból bámult tűzijátékkal.
Egyébként is, az elmúlt napok egyetlen eseménye az volt, amikor tegnap délután háromnegyed kettőkor elsuhant az ablak előtt a railjet. A dolog szépséghibája, hogy bentről néztem ahelyett, hogy benne ültem volna. De így is szép volt és most már legalább tudom, mikor jár az utcánkban.
Aztán ide-odakattintgatván a blogvilágban, eszébe jut, hogy megnézi, vajon visszazakatolt-e már a messzi családi karácsonyozásból a füstös fővárosba az a lány, és akkor eléugrik egy esszé a blogírásról, benne pontosan azok a gondolatok és gondolatoknak az ő menetük, melyeket annyiszor végigrágott már az elmúlt évek során, pontosan azok és pontosan úgy és egyáltalán - és akkor felvillanyozódás van és ötletek vannak és nem-értés van, hogy most mitől is volt tulajdonképpen ez a nem-akarás érzés? Kösz, Meta.
*****************
Ezek után már írhatnék is valamit, de pillanatnyilag nem az írói válság miatt punnyadok, hanem gondosan múlatom az időt önnön immunrendszerem erősítgetésével, mely erősítgetés a punnyadásban merül ki, hogy az ünnep előtti utolsó pillanatban beszerzett sima téli megfázásomat legalább annyira kikúráljam, hogy semmi akadálya ne legyen a szilveszteri dáridónak. Mert szerdán buli lesz, igen, virslivel, krumplisalátával, forralt borral és páholyból bámult tűzijátékkal.
Egyébként is, az elmúlt napok egyetlen eseménye az volt, amikor tegnap délután háromnegyed kettőkor elsuhant az ablak előtt a railjet. A dolog szépséghibája, hogy bentről néztem ahelyett, hogy benne ültem volna. De így is szép volt és most már legalább tudom, mikor jár az utcánkban.
7 megjegyzés:
A punnyadás errefelé is nagy divat :))
Majd írunk jövőre. Mert Meta lendített egyet-kettőt rajtunk - is:)
Mi az a railjet?
Bluemoon, most erre válaszolhatnám pimaszul, hogy tessék rákeresni, :) de inkább elmondom, hogy az egy gyönyörűszép vonat, piros és fényes, baromi erős Siemens Taurus mozdony vontat hat kocsit, melyek csuklósan vannak összeillesztve (tehát nem lehet csak úgy szétakasztgatni őket, hanem csak szereléssel), Bp. és München között jár naponta. Max. sebessége 230 km, persze nem nálunk, de a határon túl igen.
Érdemes rákeresni, van róla sok kép a neten.
Mindjárt két dolgot is ide kell szögeznem :))
1. Ebből most már szállóige lesz: "immunrendszer erősítgetés, mely a punnyadásban merül ki" --> azóta kuncogok, mióta olvastam, hát ennél jobb megfogalmazás nincs is :))) gyorsan tovább is adtam...
2. oopsz, a railjet-ről meg jól lemaradtam, mert ugyanis pesti visszafelé utamon választhattam volna Győrből azt a vonatot, csak most spúr akartam lenni és nem vettem IC-pótjegyet. Pedddig ez az élmény megéri a pénzét. Azt meg nem tudom, lesz-e legközelebb :)
A többiért meg igazán nincs mit köszönni, ez vagy csak úgy jött, vagy benne volt a csillagokban :)
Hát igen... De kérdezni jó! mert látod belőle, hogy figyelek. :-)
Arra meg végképp nem gondoltam, hogy egy vonat jár az ablakod előtt. De tényleg nagyon szép.
Jó lesz majd a vasutasoknak ezzel sztárjkolni...
Az nem kérdéses, hogy Bikfic, és Vackor újra együtt szilveszterezik.
A kérdés már csak az, hogy hol?
Hol? hát itt az idilli vidéki magányban. :)
Megjegyzés küldése