kedd, november 04, 2008

Hogy mennyit spórolhattam volna már eddig is, ha a budapesti egyesített bérletet veszem meg a sima helyett! Hogy én miért hittem, hogy ez rám nem vonatkozik, hogy ez nekem biztos nem éri meg és egyáltalán, hogy miért nem vettem a fáradságot és nem néztem utána, mi fán is terem ez? Hogy én mekkora balfácán vagyok!
Mert tegnap megvilágosodtam - még szerencse, hogy pont akkor, amikor aktuálissá vált az új bérletvásárlás - és végre felfogtam, hogy ha egyesített bérletet veszek, akkor a Déli és Kelenföld közti szakaszra ezentúl nem kell vonatjegy, mert oda érvényes a bérlet, tehát egy retúrjeggyel 120 forintot takarítok meg, miközben a harmincnapos nyugdíjas bérlet csak háromszázzal kerül többe a sima bérletnél. Vagyis a harmadik utazás alkalmával már bőven meg is térült az a háromszáz, sőt!
Amikor Óbudára járkáltam ki a levéltárba, nem emlékszem, hányszor, de húsz alkalommal biztosan, na szóval, ez kábé másfél hónap alatt zajlott, ki lehet számolni, hogy ezalatt annyiszor 120 forint az mennyi is, vááá ... És arra is most jöttem rá, hogy ott a Bécsi út Isten háta mögötti szakaszán délutánonként milyen bérlettel is szálldostak fel az okosabbak a Pilisakármikről befelé jövő távolsági buszokra - még csodálkoztam is, hogy milyen jegyet mutogatnak azok ott a sofőrnek - miközben én 15-20 perceket főttem a 35 fokban és még akkor se néztem utána, hogy ugyan mivel is lehet igénybe venni azokat sárga buszokat.
A fent említett okokból kifolyólag ezennel komoly kétségeim támadtak az elég tűrhető IQ-értékem hitelessége iránt.

Nincsenek megjegyzések: