Szerintem az élet

Üzenem a csillagológusoknak, hogy a Bika egészségileg nem a torkára, nyakára kényes, ahogy azt ők hirdetik immár évszázadok óta, nem kérem szépen, a Bika nagy előszeretettel töri-zúzza a végtagjait, különösen a mellső lábát. Ha elesik, tuti, hogy elreped a csuklója, vagy kinyiffan egy-két ujja és mivel jó esetben két mellső lába van kétszer öt ujjal, a lehetőségek tárháza igen széles. Aztán ott van még az egész karja, könyöke, azt is nagyon hatásosan be lehet ütni ide-oda, hadd sajogjon, liluljon, zöldüljön, ami csak belefér! Amennyiben a Bikát hosszú élettel áldja-veri jó sorsa, mindkét mellső lábán rengeteg sérülést szerezhet, megcáfolva ezekkel minden eddig vallott asztrológiai szabályt. Például nekem az évek folyamán elrepedt a csuklóm, mindkét kisujjam deformáltnál deformáltabb (az egyiket eséskor bevertem a betonba, a másikkal pedig elkaptam a teli hátizsákomat), a könyököm nyolc napon túl gyógyulóan zöldül (mert a múltkor beütöttem egy fiók fémfogantyújába), mától pedig a jobb kezemen van egy nagy vörös zúzódás (mely a jövőben lila, kék, zöld, majd sárga színeket fog ölteni a gyógyulás arányában), mert teljes erőből odavágtam a villamosajtó valamijéhez, nem volt időm azonosítani a tárgyat, mivel épp leszállóban voltam a tömeggel együtt. Különben jól vagyok.
Bár ha valaki az előbb látott volna, nem hinné, hogy nincs valami bajom: itt ültem, kezemben egy kihúzható acél mérőszalaggal, melynek végét a monitorhoz, tokját pedig nagyjából a halántékomhoz támasztottam, miközben azt ismételgettem kérdő hangsúllyal, "hatvanöt centi, hatvanöt centi ...". Nem, nem szuicid cselekedetre készültem (egyébként sincs töltve a fegyver), hanem holnap a szemészetre megyek - hova menjen a nyugdíjas, megy az esztékába, persze - és szeretném, ha egyszer már végre jól eltalálnánk, én és az orvos, azt a távolságot, ami számítógépezéshez szükséges szemüveghez kell nekem. Mert vagy rövidre saccoljuk, vagy hosszúra. Legutóbb például kaptam egy nagyon fájintos szemüveget, persze jó drágán, mert ma már nem a keret kerül sokba, hanem a lencse - szóval, csak az a baja, hogy nem látok el vele a monitorig, annyira erős. Olvasáshoz nagyon jó, feltéve, ha elég közel emelem a könyvet a szememhez, de a géphez használhatatlan. Na, ezért most jól lemértem és holnap így fogok bemenni: Jó napot kívánok, hatvanöt centi. Hogy aztán szemüveget kapok-e, vagy beutalót a pszichiátriára, azt nem tudom.