Visszatérve a tegnapira, merthogy még mindig nem tudok szabadulni az élményektől: kicsit tartottam attól, milyen hatással lesz a gyerekekre a látvány, mert hát az rendben van, hogy harminc év alatt ők felnőttek, természetes a változás, na de én megöregedtem, ami nem túl kellemes, látványnak sem. Gondoltam, azt a plusz tíz-tizenöt kilót nem tudom hova rejteni, de legalább majd valamit renoválok magamon, egy kis vakolat ide, egy kis színezés amoda, satöbbi. Aztán ahogy közeledett a készülődés ideje, aggódni kezdtem. Elszoktam már a sminkeléstől sok-sok éve, mi lesz, ha elkezd összecsomósodni az alapozó, szétkenődik a szemfesték, arról nem is szólva, hogy aki nem szokta, úgy kimázolhatja magát véletlenül, hogy inkább lesz belőle röhejes lárvaarc, mint Lollobrigida. Addig aggódtam, míg egy kis halovány zöldesszürke szemceruzán kívül mást nem vetettem be a fegyverzetből. Mondom magamban, inkább lássák a hatvan évemet azok a büdös kölkek, mint hogy kiröhögjék Ági nénit, aki szegénykém megpróbált húszévesnek látszani, de nem jött be neki. És maradtam á-lá-natúr.
Aztán egyszer beszélgetés közben azt mondja V. Feri, hogy "Ági néni olyan fiatalos ..." - mire mondom neki: "Nana, Ferikém, ez nem igaz, szoktam én tükörbe nézni ..." - erre ő: "De nem úgy értem, nem külsőre, hanem úgy belülről!" Na gondoltam, rendben vagyunk, pont ez a titkos célom mindig, hogy úgy belülről kiütközzön a megmaradt gyerek, a megmaradt huszonéves, akármit is mutat a naptár, meg az évgyűrűk az arcon.
Egyébként pedig mi, tanarak ilyet kaptunk ajándékba: valami finom bor mindenkinek névre szóló egyedi címkével, rajta a nyolcadikos osztályképpel.
Egyébként pedig mi, tanarak ilyet kaptunk ajándékba: valami finom bor mindenkinek névre szóló egyedi címkével, rajta a nyolcadikos osztályképpel.
9 megjegyzés:
Szép élmény lehetett, örülök, hogy van ilyen osztály. És ők nagyjából helyben is maradtak vagy szanaszétről jöttek össze?
Néhány kivétellel helyben laknak, de volt, aki Ausztriából jött, ott lakik családostul (20 és 12 éves gyerekei vannak, őrület!!!!)
Szeretek itt nálad lenni. Olyan jó barátságos, békés, meghitt!
Amit itt találtam az oldaladon, már régen végigolvasgattam, -nézegettem. Valami régebbről nincs?:-))
Bluemoon, örülök, hogy jól érzed itt magad és ha a több, mint két évnyi szövegemet végigolvastad, akkor igazán megérdemled, hogy megkapd az előző blogom címét - ha megírod az emailcímedet (mert nem találom a blogodon sem), akkor megküldöm. :)
Ha a másfél évvel ezelőtti blogtalálkozóra gondolok, meg az írásaidra, akkor hidd el, nem kell a kence-fice, fiatal vagy úgy kívülről, mint, belülről a lelked!
Ja, és már alig 1 hónap, és "majdnem " szomszédok leszünk!
blholdkukacgmail.com
Arról nem is beszélve, hogy az idős emberek arca nagyon szép! Mennyire egyedi, tükröződik rajta a lelkük, a sorsuk. Én kimondottan gyönyörködni szoktam az öregek arcában. De Te még nem lehetsz annyira öreg, mint akikre én gondolok! Úgyhogy még csak eztán fogsz csak igazán megszépülni! A plusz kilók a fiatalabbakon is ott vannak. Sajnos. De ez meg vésztartalék! :)
Ilyenkor nagyon jó lehet tanárnak lenni! :) Jó lehet látni, hogy milyenek lettek, hova is értek a gyerekek... Sokan vannak és kicsit mind a Tied is. :)
Megjegyzés küldése