szombat, szeptember 13, 2008

Kőbányán jártam ma, régi barátnőmet kísértem oda, akivel legalább 30 éve nem találkoztunk. Volt nosztalgiázás, zűrös új és átvariált villamos- és buszjáratok közt ide-odacikázás, még szerencse, hogy időben voltunk, de azért keményen szidtam azt, aki ezért a közlekedésbonyolításért nyilván óriási pénzt vett föl, miközben egyetlen ésszerű érvet nem tudna felhozni a megvalósítás mikéntje mellett.
No de a békávé szándéka ellenére mégis odaértünk. Kőbánya "főutcája" már rég nem hasonlít a régi Kőrösi Csoma Sándor útra, egy kezemen meg tudom számolni, hány épület maradt meg a régiek közül, de a Szent László templom még mindig gyönyörű (bár a képbe sehogy se fért bele, az úttestre meg mégse hátrálhattam). A napközben szokásosan bezárt templomajtókon én mindig be szoktam leselkedni, ha csak egy tenyérnyi üveget találok, ez most is sikerült.

Aranyos csipkés kiskapu és a ragyogó ornamentikájú főbejárat:

3 megjegyzés:

N Zsuzsa írta...

Örülök, hogy itt jártál a közelben! 27 évig dolgoztam Kőbányán.

Névtelen írta...

Nagyon szép lett a kőbányai templom. Nagyon jók ezek a képek!Emlékszem, amikor a bátyám gyerekeit keresztelték ott, alig lehetett megtalálni a bejáratot, úgy be volt állványozva. (1972-ben és 1974-ben volt a két keresztelő.) Több, mint 20 évig tartott a templom felújítása, de nagyon szép lett. (Egyébként már régen elköltöztek onnan a bátyámék.)

Ági írta...

Szép bizony. :) belülről is szép, csupa Zsolnay-kerámia ott is minden, csak ez nem látszik a képen. Én még gyermek- és ifjúkoromból emlékszem, sokszor megfordultunk ott.