csütörtök, szeptember 18, 2008

Ezen a héten the winner takes it all alapon mindent leköröznek fogászati élményeim. Előtte a szüntelen és léleknyomorító parázás okán, utána pedig a kisebb komplikációk miatt. Pedig nem akármilyen hét ez, volt neki fénypontja, mivel összejött ám a Kanga-találkozó, igen kellemes csevej, csacsogás, séta, nosztalgiázás, sőt némi közös szakmát illető tapasztalatcsere is.
De azért most már megmaradok, percenként hálát adván azért, hogy mégse csábultam el senki idegen fogorvoshoz, hanem sok-sok vívódás után (főleg mert messzire kell hozzá járnom, a Dunántúl felől az Örs vezér tér eléggé a világ vége, ugyebár) maradtam a harmincegy év óta bevált szakember mellett. Mert elég nehéz lett volna találnom olyat, aki ennyire megbízhatóan kiszuperálja azt a tegnapi fogamat (darabokban, váááá...) a képemből. Most már csak a felírt gyógyszert kell megtanulnom lenyelni és az odabenn lengedező és szurkáló damilt kell megszoknom - azzal vagyok befoltozva ugyanis még majdnem egy hétig - és akkor szép lesz az élet.
Eü-horror tudósításunkat látták-hallották, kedves nézőink. Hát ezek mennek mostanában nálam. Máskülönben jól vagyok.

5 megjegyzés:

Meta Hari írta...

Fog lenni jó - és most szó szerint :))

Névtelen írta...

Őszinte részvétem és gyors jobbulást! Két "csúnya doktorbácsi" van, a fogász és a nőgyógyász! :D

Ági írta...

Jól mondod, Hawah, és köszi! :)
Meta, igen, ha begyógyul a helye, akkor ez a fog már biztos nem fog fájni. :)

Névtelen írta...

Jobbulást!

Ági írta...

Köszönöm, Samu! :)