Szerintem az élet

Nézem az Örökös tagság gálaműsort és a műsorszámokat követő taps közben a kamera becélozza a földszinti széksorokban ülőket - nahát, mondhatom, ennyi közömbös, morc arcot ritkán látni. Azok ott nyilván mind meghívottak, valami módon szakmabeliek és elgondolkodtató, hogy vajon tényleg ennyire nem tetszik nekik egyik produkció sem? Vagy ennyire utálják a színpadon szereplőket? Egyetlen érzelemnyilvánítás, mosoly, lelkesült tekintet, semmi, csak ütik össze a tenyerüket gépiesen és bámulnak üveges szemmel a levegőbe. Szánalomraméltó jelenség.
Most meg még a kultuszminiszter is idejött pöszézni, na elég volt, jóccakát!