Szerintem az élet

Nekem mostanában szinte csak levéltári élményeim vannak. Majdnem minden napomat ott töltöm, itthon csak a látszatot tartom fenn, hébe-hóba eszem valamit, kimosok, amit kell, takarítok, amennyit nagyon muszáj és valamennyit alszom is, aztán felkelek és megyek. No és persze úti élményeim is vannak.
Emlékezetes volt például, amikor egy mögöttem ülő fiatalember egész úton telefonált. Egy barátjával beszélgetett hosszasan, azonnal kiderült, hogy pici gyermeke van otthon, mert már a beszélgetés elején ezt mondta: "Na, figyelj, gagyog ám a bébi ...". A mondat igazi flegma stílusban volt kieresztve, nehogy érzelem kerüljön bele, semmi lelkesedés, semmi elolvadás. A fiú ezt a hányavetiséget még egy darabig próbálta tartani, a flegma hanglejtés maradt, miközben érzékletesen lefestette, hogyan is megy az, amikor ő ott tevékenykedik a gyermeke mellett, valahogy így: "Mondja ám a magáét, vigyorog, gagyog, én meg dumálok neki ... ha ott járkálok mellette a szobában, fordítja ám utánam a fejét, naná ..." Majd pedig áttért a baba napirendjére, megtudhattuk, hogy egész jó alvó a kicsi: "Nyolc körül fürdetjük, aztán úgy kilenc körül elalszik és nyomja ám fél ötig is kábé, ja, persze ..." - aztán az étkezés: "Már adunk neki almát is, meg ilyeneket, tudod ..." - és ekkorra már tökéletesen megfeledkezett arról, hogy ő egy flegmán szövegelő vagány csávó akar lenni - "... öregem, láttad volna az arcát, mikor először kapott almát ... úgy képzeld el, hogy lenyeli és ha nem adjuk rögtön a következő kanállal, már visít érte!" És ez így ment egész úton, úgyhogy magamban vigyorogva állapítottam meg, hogy ebből a srácból, akárhogy akarja titkolni, gyerekétől olvadozós apuka lett, jól van.
Elmesélte azt is, hogy csinált rengeteg képet a kicsiről és hamarosan fel is tölti az albumba (ahogy hozzátette: "... akkor máma bubuzok, hehe") - "Megadtam én neked a linket, ugye?" - kérdezte a barátjától, én meg reménykedni kezdtem, hátha a másik nem emlékszik, ő pedig bediktálja neki és akkor hurrá, de nem volt szerencsém, úgyhogy sajna, nem tudom megnézni az ismeretlen apuka ismeretlen pici gyermekét.
Azért leszállás előtt leplezetlenül hátrafordultam és jól megtekintettem a fickót, hátha valahol belefutok a neten és közben arra gondoltam, milyen nagy kár, hogy megszámlálhatatlan fotóalbumlehetőség van ezen a frincfrancos világhálón, esély sincs megtalálni egy ismeretlen baba képeit. No nem baj, csak faljad az almapépet, meg egyéb csudakajákat, pici Bubu és nagyra nőj!