Mint kiderült, én csak tengődöm itt vidéki magányomban, egyesek pedig puszta jószándékból merényletet készítettek elő ellenem. Ha nem lettem volna résen, kis híján férjhezadtak volna. Hogy is mondták ezt régen: kommendáltak nekem egy nagyon rendes, pozicionált, elvált pasast. Hát, mit mondjak, köpni-nyelni se tudtam, még szerencse, hogy telefonban történt az eset. Ilyet kihagyni! Mehettem volna egy T. megyei faluba feleségnek, ami úgy kellett volna nekem, mint ablakos tótnak a hanyattesés. Azóta is röhögök, ha eszembe jut.
Most pedig összekapom magam és elhúzok a nagyvárosba, mert ha még egy napot itthon ülök, az ajtón se fogok kiférni. Ugyanis tegnap például azon vettem észre magam, hogy térülök-fordulok és csak eszem, eszem, eszem. Nem tudom, mi van velem, de véget kell vetni ennek. Megyek is, pá!
Most pedig összekapom magam és elhúzok a nagyvárosba, mert ha még egy napot itthon ülök, az ajtón se fogok kiférni. Ugyanis tegnap például azon vettem észre magam, hogy térülök-fordulok és csak eszem, eszem, eszem. Nem tudom, mi van velem, de véget kell vetni ennek. Megyek is, pá!
2 megjegyzés:
Ajjaj :)))
És a kommendálók? Ők maguktól csak úgy gondolták, hogy "intézkednek"?
Nem igazán ismernek, bármily jószándék is vezérelte őket, ha azt hitték, Nálad ez bejön....
Tényleg csak mosolyogni érdemes a dolgon :)
rhumel
Az a szerencse, hogy a kommendáló régóta ismer, ezért aztán mégiscsak megkérdezett a dologról (mielőtt a hétvégére meghívott volna magukhoz, ahová éppen hivatalos volt a "jelölt" is - na, akkor lettem volna nagyon dühös, ha behúz a csőbe, elmegyek és ott derül ki, hogy be vagyok húzva) :)))
Megjegyzés küldése