péntek, április 25, 2008

Mivelhogy topográfiailag olyanok a körülmények, hogy - hacsak célzottan nem akarok megnézni egy bizonyos műsort - háttal ülök a tévének, ezt a péntek esténkénti Csináljuk a fesztivált című akármit általában csak hallani szoktam, látni nem. Így aztán időnként felkapom a fejem, hogy nini, ez pont olyan, mint az eredeti! Mint például most az előbb Palcsó Tamás énekelte azt a bizonyos régesrégi In ginocchio da te-t, hát tisztára mint Gianni Morandi negyvenvalahány évvel ezelőtt! A múltkor pedig volt egy számomra teljesen ismeretlen énekes, akinek azóta se tudom a nevét, úgy énekelt egy Tom Jones-számot, hogy alig lehetett megkülönböztetni az eredetitől. Most épp a Csézy nevű leány dalolja az I'm sorry-t, hát mit mondjak, ő viszont nem egy Brenda Lee.
És épp ez az, amin el szoktam gondolkodni, hogy most vajon az-e a cél, hogy minél tökéletesebben utánozzák az eredeti nagy slágerek eredeti előadóit, vagy pedig inkább a saját egyéniségüket adják bele? Nem tudom, melyik megoldás lenne a jobb, de a műsorban részt vevő magyar énekesek nagy többsége inkább az eredetit igyekszik utánozni.
Csak Harsányi Leventét és Dévényit ne tették volna a műsorba! Harsányi Kordával se alkotott valami nagy párost, de azt még jobban el lehetett viselni, mert ez a mostani felállás rémes.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Teljesen igazad van! Én se bírom ezt a két hapsit! A dalokban én is az eredeti énekeseket szeretem. De több évvel ezelőtt énekelt a Mikó egy Gianni Morandi- számot, jobb volt, mint az eredeti!

Névtelen írta...

Ha jól tudom, itt az a cél, hogy minél inkább hasonlítson az eredetire, mivel a dalok versenyeznek, és nem akarják, hogy az énekes nagyon befolyásolja a közönséget a szavazásnál. Amúgy meg nálam is háttérben szokott menni, mert a zene jó, az ilyen műsorokban viszont a sok szövegelést mindig is utáltam.