Az egy teljes hétig tartó itthonléttől rohamosan kezdtem bekattanni. Mára virradóra még fél négykor sem tudtam aludni, aztán a későbbi alvás ellenére is úgy egészében valami olyan pocsék éjszakám volt, hogy nem is emlékszem ilyenre se közel, se távol. Mintha húsdarálón ledaráltak volna, úgy ébredtem reggel. És egyáltalán, egyre gyakrabban panaszkodom az írói válságra, de ez, ami nekem van, már nem írói válság, hanem valami teljes szétzuhanás.
Aztán a délelőtt folyamán vettem egy nagy levegőt, meggyőztem magam, hogy ha most nem lépek ki a házból, akkor tán sose fogok, de legalábbis záros határidőn belül be fogok golyózni, és ezek után (mert persze az órát elnéztem) kapkodva összekészültem és magamhoz képest elegánsan, tavaszi szoknyában-blúzban és blézerben kitörtem, mint Zrínyi. Ráadásul sehol egy török, úgyhogy - Zrínyivel ellentétben - életben maradva értem el úticélomat. Találkoztam ismerőssel is, beszélgettem is, bónuszként fafaragó-kiállítást is láttam, olyan is köszönt, akiről nem is gondoltam, hogy emlékszik rám, és így tovább, csupa pozitívum. Aztán délután még egy tálca sütit is szállított házhoz egy utcabéli ismerős, nagyon finom sütit, behívtam, dumáltunk, társadalmi élet túlteljesítve. Mármint hozzám képest.
Most már csak ezt a nyüves házat kéne eladnom. Gondjaim 99,9 százaléka megoldódna - legalábbis így hiszem én ezt ma, itt.
Ehelyett holnaptól kezdetüket vehetik folytatásos tudósításaim a fizikoterápiáról. Hej, de szép is az élet, felebarátaim!
Aztán a délelőtt folyamán vettem egy nagy levegőt, meggyőztem magam, hogy ha most nem lépek ki a házból, akkor tán sose fogok, de legalábbis záros határidőn belül be fogok golyózni, és ezek után (mert persze az órát elnéztem) kapkodva összekészültem és magamhoz képest elegánsan, tavaszi szoknyában-blúzban és blézerben kitörtem, mint Zrínyi. Ráadásul sehol egy török, úgyhogy - Zrínyivel ellentétben - életben maradva értem el úticélomat. Találkoztam ismerőssel is, beszélgettem is, bónuszként fafaragó-kiállítást is láttam, olyan is köszönt, akiről nem is gondoltam, hogy emlékszik rám, és így tovább, csupa pozitívum. Aztán délután még egy tálca sütit is szállított házhoz egy utcabéli ismerős, nagyon finom sütit, behívtam, dumáltunk, társadalmi élet túlteljesítve. Mármint hozzám képest.
Most már csak ezt a nyüves házat kéne eladnom. Gondjaim 99,9 százaléka megoldódna - legalábbis így hiszem én ezt ma, itt.
Ehelyett holnaptól kezdetüket vehetik folytatásos tudósításaim a fizikoterápiáról. Hej, de szép is az élet, felebarátaim!
3 megjegyzés:
Értem. Saját hajadnál fogva húztad ki magad a gödörből. :) Sokaknak nem sikerül ám, tehát, húzd ki magad!
Fizikoterápia? Várjuk a beszámolókat!
Azért olyan nagyon sok dicsekedni valóm nincs, a gödör még most is túl közel van. :)
Ha lesznek érdekes sztorik a fizikoterápián, jövök és mesélek.
emígy, ha kívül vagy, látsz is, meg látható is vagy, nem? Ha belenézel (innen kintrő), jusson eszedbe, hogy nem is szereted a sötétet.
Megjegyzés küldése