Teljes válság. A képesblogban megláttam Jean Gabin képét pár napja, nagy lelkesen azonnal ötletem lett, húú, de jól megírom ezt én majd - aztán most nekiültem, két mondatig jutottam és se hang, se kép, soha többet nem tudtam folytatni. Há' mivanmá' velem?
Viszont minden nap újra és újra örülök, hogy egyre tovább tart a nap, mármint a világossága, este háromnegyed hatkor se gyújtok villanyt, csak a monitor fénylik, kint pedig még mindig nincs sötét, ezt nagyon élvezem. Jön a tavasz, most ugyan még csak a tavasziszélvizetáraszt hangulata ért ide, de jön, jön, jön, csak itt, csak nekünk, csak most - mert megérdemeljük.
Viszont minden nap újra és újra örülök, hogy egyre tovább tart a nap, mármint a világossága, este háromnegyed hatkor se gyújtok villanyt, csak a monitor fénylik, kint pedig még mindig nincs sötét, ezt nagyon élvezem. Jön a tavasz, most ugyan még csak a tavasziszélvizetáraszt hangulata ért ide, de jön, jön, jön, csak itt, csak nekünk, csak most - mert megérdemeljük.
2 megjegyzés:
Miért nem tudtad folytatni? Én is kedvelem őt! Nekem a Nyomorultak csak vele az igazi! Itt is szép az idő, csak csalóka, mert fúj a szél. Én is mindennap korábban húzom fel a redőnyt!
Bikfic, nekem sem megy az írás. :( A tavaszt is kettős érzelemmel várom, örülök, hogy nincs olyan hideg, de kínoz a migrén, fájnak az ízületeim és a derekam is rendetlenkedik. Valami állandóság kéne már az időjárásban!
Megjegyzés küldése