A mai úttal, ahogy mondani szokás, tartoztam az ördögnek, de annyira azért nem volt baj, gyönyörű tavasz volt, blézerben flangáltam, a nap sütött, a vonat jött, sőt a busz és a villamos is. A buszmegállóban leült mellém egy néni, az orrom pedig tévedhetetlenül jelezte, hogy a néninek van még otthon a harmincvalahány évvel ezelőtt oly kedvelt bolgár rózsaolajból. Ifjabbak kedvéért elmondom, hogy kis festett-lakkozott fatokokba rejtett pici üvegfiolák tartalmazták a rózsaolajat és ezeket az eredeti szuvenireket a napfényes Bulgáriából hozták börtönéből szabadult sas lelkű hazánkfiai, akik a hetvenes években kirajzottak a bolgár tengerpartra szabadságot élvezni. Hogy mi kitől kaptuk, már nem tudom visszaidézni, de nekünk is volt ezekből két példány az egyik fiókban. Főleg akkor találkoztam velük, ha abban a bizonyos fiókban kerestem valamit. Ilyenkor a két kis bigyó ide-odagurult a fiók alján, muszáj volt lecsavarni valamelyikük kupakját, kihúzni a pici dugót a pici fiolából és beleszippantani. Ha még a fiola száját hozzá is érintettem a kezemhez vagy csuklómhoz, biztos lehettem abban, hogy a legközelebbi fürdésig igen intenzív rózsaillat leng majd körül.
Aztán húsz-harminc év múltával egy költözés elsöpörte a kis tartókat, a fiolákat, a bennük lévő illatokat - a hetvenes évekről nem is szólva, bár azokat nem a költözés, hanem az idő söpörte el végleg.
Aztán húsz-harminc év múltával egy költözés elsöpörte a kis tartókat, a fiolákat, a bennük lévő illatokat - a hetvenes évekről nem is szólva, bár azokat nem a költözés, hanem az idő söpörte el végleg.
5 megjegyzés:
Emlékszem rá, nekem is volt egy ilyen kis üvegecském. Nagyon intenzív volt az az illat, nekem túl erős. Hogy hová lett? Nem is tudom...
Volt ilyen a családban, egyszer a szekrény zárja teljesen tönkrement, valahogy ki kellett fűrészelni a zárnyelvet, és végül más kár nem keletkezett, csak ez a rózsaolajos üvegcse tört el (nem is értem, hogyan, ha benn volt abban a kis festett fa tartójában...).No, szóval képzelhetitek azt a szekrényt! Még tíz év múlva is illatozott belül:)))
Hmmm a nagyanyám húgainak volt... a dobozkára emlékszem. Amikor négyen-öten összegyűltek az egyik testvér belvárosi lakásában nem lehetett velük egy szobában megmaradni. Akkor pici gyerek voltam, nem szerettem... most nagyon hiányzik az az "illat"...meg azok az emberek...
Légy üdvözölve, Viktorya, nem tudtam, hogy jársz errefelé. :) és köszönöm a linket!
Az illatára nem emlékszem.....de a fiolákra igen! Volt Nekünk is, szerettem szaglászgatni gyerekkoromban. Arra sem emlékszem, hogy kitől is kaptuk????
Megjegyzés küldése