Mint a szülési fájdalmak, komolyan mondom: átlagban 5 percnyi ideig van kicsit nyugi - ami azt jelenti, hogy nem rendkívülien tombol a szél - aztán 5 percig megint őrjöng. Most például az őrjöngési szakasz van. Elég régen voltam kint, akkor egy cserép volt az áldozat, azóta nem tudom, mi a helyzet. A meteorológusok azt jósolták, hogy 10 óra körül kezd csendesedni, hát jelentem, nem csendesedik. És még örülhetünk, hogy pillanatnyilag van áram, mert ezt megelőzően egész este sötétben voltunk.
Most már legyen vége, lécci! Nincsenek nagy igényeim, nem kell, hogy szélcsend legyen, á, dehogy, csak ezek a 100-110 kilométeres lökések szűnjenek már meg, jó?
Most már legyen vége, lécci! Nincsenek nagy igényeim, nem kell, hogy szélcsend legyen, á, dehogy, csak ezek a 100-110 kilométeres lökések szűnjenek már meg, jó?
4 megjegyzés:
Magamra ismertem. Én is szorongok (félek) a széltől, (vihartól, dörgéstől, villámlástól) Belém van kódolva. A férjem nem fél. Azt mondja, fogjam meg a kezemet. Kedves. Nem? Megfigyeltem, aki nem szorong ilyesmitől, nem is érti meg a másikat, hogy az miért szorong.
Én nem úgy elvontan szorongok, hanem reális félelmem, hogy leviszi a szél a tetőt (mint utcabéli ismerősnél, ahol tegnap este vagy 50 cserepet bontott le egy pillanat alatt, épp telefonon beszéltünk és akkor történt).
Itt éjszaka meg ma reggel már csöndesebb volt a világ. Remélem, Nálatok is.
Éjfél körül csendesedett annyira, hogy érezhető volt a különbség.
Megjegyzés küldése