Szerintem az élet

Felettébb érdekes élmény, amikor késő este ülsz a szobában, békésen szörfölgetsz a neten vagy madzsonggozol és egyszercsak elindul valahol fölötted egy zúgó, morajló hang, majd hirtelen megszakad. Ha nem tudnád, hogy a tető teljes terjedelmében jegesedő hótömbbel van fedve, hát menten szívszélhűdést kapnál. De mivel tudod, így csak az első töredékmásodpercben kapsz szívszélhűdést és ha ezt szerencsésen túlélted, azzal az okos kis fejeddel azonnal rájössz, hogy na, most zúdult le a szoba fölötti tetőrészről a hó. És hogy meg is bizonyosodj a saját nagy eszedről, kinyitod az összes zárat, kidugod azt az okos kis fejedet az ajtón és kikémlelsz az udvarra. Íme bizonyság, délután a vízakna körül még/már nem volt hó, de most van, ergo: mivel délután óta nem esett, ez csak most kerülhetett oda.
Aztán amikor egy óra múlva újfent hasonló hangot hallasz, már a szívszélhűdés is elmarad, csak bennfentes módjára legyintesz: ja, most zuhant le a konyha tetejéről a hó. De azért megfogadod, hogy holnap szigorúan csak az eresz alatt közlekedsz, amíg csak el nem fogy a nyersanyag a tető teljes felületéről.
Hiába, tavasz van, gyönyörű!